Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1945-49
1947 - 1947. november - Jegyzőkönyv
— 159 — képességét, mely nagymértékben lecsökkent a háborús pusztítások folytán. Ennek a jóindulatnak köszönhető, hogy a tanítói állásoknál az értékegy* ségek leszállíttattak, a lelkészi állásoknál a fizetéskiegészítő államsegélyek sehol sem csökkentek, sőt több helyen emelkedtek. Az államkormány megértő jóindulatát bizonyítja az is, hogy a költségvetés szűkös kenetei között is nyújtott az egyházközségeknek a háborús pusztítások során meg* rongálódott templomaik, iskoláik és egyéb egyházi épületeik helyrehozására rendkívüli államsegélyt elszámolás kötelezettsége mellett. A mult évi egy* házkerületi közgyűlésünk óta a vallás* és közoktatásügyi minisztérium erre a célra 84.000 Ft segélyt, az újjáépítési minisztérium pedig 126.300 tFt segélyt juttatott. A vallás* és közoktatásügyi minisztérium költségvetése viszont arra késztette a minisztériumot, hogy a lelkészek részére korábban juttatott rendkívüli kongrua*segélyek engedélyezését mérsékelje, majd ké* sőbb fedezet hiján könytelen volt beszüntetni 50-829/1947. II. sz. rendeleté* vei- E szerint a működő lelkipásztorok közül azoknak, akik az államtól rendszeres jellegű államsegélyben részesülnek, még méltánylást érdemlő rendkívüli körülmények fennforgása esetén sem folyósíthat külön segélytA menekült, továbbá a rendszeres jellegű államsegélyben nem részesülő lelkészek, valamint nyugdíjas lelkészek és lelkészözvegyek, akik megélhetési tekintetében az általánosan ismert nehéz helyzeten túlmenő rendkívüli nehéz családi, illetőleg szociális helyzetüknél fogva, a segélyre feltétlenül! rászorulnak, segélyre előterjeszthetők, ha a folyó költségvetési évben még nem részesültek segélyben- Tisztelettel kérem az egyházkerületi közgyűlést, hogy juttassa el köszönetét a vallás* és közoktatásügyi miniszter úrhoz, Nagy Miklós államtitkár úrhoz, dr- Simon Sándor miniszteri tanácsos úrhoz és munkatársaihoz egyházkerületünk, lelkipásztoraink, intézményeink és iskoláink iránt állandóan tapasztalt jóindulatukértKülönösen felkavarta a közvéleményt az ú- n. fakultatív hitoktatás felvetése. A kérdéssel nem óhajtok részletesen foglalkozni, csak utalok e tárgyban kibocsátott körleveleimre, melyben álláspontomat és az egyetemes konvent elnökségi tanácsának, illetve az egyházkerületi tanácsnak állásfogla* lását ismertettem. Többszöri hosszas megbeszéléseknek s minden való* színűség szerint kemény küzdelmeknek, melyeknek részletei s indító okai nem kerültek a nyilvánosság elé, az lett az eredménye, hogy a kormány) a fakultatív vallásoktatás kérdését levette a napirendről. Népünk vallásos öntudata és a hitvallásos neveléshez való ragaszkodása minden ráhatás vagy irányítás nélkül olyan elemi erővel nyilvánult meg ebben a kérdésben', hogy szerény meggyőződésünk szerint ez késztette a kormányt a tervezett vallásoktatási reform elejtésére. Külföldi kapcsolataink az elmúlt esztendőben is Külföldi kizárólag ökumenikus vonalon mozogtak. A közvetlen V. összeköttetések felvételét megnehezítették a közleke* dési viszonyok s ezekhez járul az Egyházak Világtanácsának az a kifejezett
