Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1945-49

1945 - 1945. október - Püspöki jelentés

- 16 ­Sándor theol. akad. tanárt megválasztott egyházkerületi lelkészi jegyző* nek jelentette ki­Végül az egyházkerületi tanács 1945. júl. 24*én tartott ülésének 5. sz. jegyzőkönyvi határozatával jelenti, hogy dr. Benedek Sándor megválasztott egyházkerületi lelkészi jegyzőtől a hivatali esküt kivette s őt állásába beiktatta­Egyházkerületi közgyűlés a bejelentéseket s a beterjesztett jegyzőkönyvet tudomásul veszi. Dr. Benedek Sándor egyház* kerületi lelkészi jegyző megválasztását s az egyházkerületi tanács* ülés előtti eskütételét tudomásul veszi- Öt állásába véglegesen beiktatja s működésére Isten áldását kéri. Püspöki jelentés a dunántúli református egyházkerület 1945. évi október hó 25. napján tartandó rendes közgyűlésére. »Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincs végünk, mivel nem fogyat* kozott el az ő irgalmassjaga.« A siralmak prófétájának (3:22) ezzel a hálaadás méhében fogant s bűnbánatra késztető sóhajtásával és megerősítő bizonyságtételével kezdem el az elmúlt két esztendőről szóló beszámoló jelentésemet- így ezt második és harmadik jelentésemnek kérem tekinteni. Az első érzés, amely e sorok írása közben szívemet áthatja, mélysé* ges hála megtartó Istenünk iránt- Bizony egyedül kegyelmes Atyánknak köszönhetjük, hogy még nincs végünk- Bűneink miatt megfenyített és kemény próbára tett, kezünkbe adta a keserűség poharát, hátunkra akasz* totta a szegénység koldustarisznyáját, italunk könny, a kenyerünk keserű sóhaj; a ruhánk gyász, szívünk csupa seb- Egyénileg is, közösségileg .is* nagyon sokat szenvedtünk. Minden háború nyomán vértenger, nyomorú* ság, bánat járt, de annyi vér, annyi pusztulás, akkora nyomorúság és olyan mély bánat nem járt egyetlen hábory nyomán sem, mint a most lezárult szörnyű háború után. Sok drága fiatal élet és felmérhetetlen erkölcsi és anyagi érték semmisült meg, de azért még nincs végünk, mivel nem fo* gyatkozott el az Isten irgalmassága. Ezért él mélységes hála a szívünk mé* lyén. Második érzésünk komoly, töredelmes bűnbánat. Bűnbánat nélkül nincs megtérés és munkás új élet. Aki meglátja bűnös voltát és szíve szerint megbánja vétkeit, keresi Azt, Aki a bűnöket megbocsáthatja és vele élő lelki közösségbe kíván lépni, hogy új életet éljen, azaz éljen többé' nem ő, hanem éljen benne Krisztus. Alázatosan és töredelmesen beis* merjük, hogy vétkeztünk és gonoszt míveltünk, hitetlenül cselekedtünk, pártot ütöttünk Isten ellen és eltávoztunk az ő parancsolataitól- Nem hallgattunk azokra, akik Isten nevében szóltak a mi atyáinknak és az ország e^ész népének. Ezért ránk szakadt az átok és az eskü, amely meg van írva

Next

/
Thumbnails
Contents