Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1945-49

1945 - 1945. október - Püspöki jelentés

- 17 Mózesnek, az Isten szolgájának könyvében. Inkább hitt a mi népünk hazug beszédeknek, titkos fegyverekről és a hatalmas szövetséges nemzetek közötti ellentétekről, mint Isten Igéjének. Méltán sóhajtunk azért: »Tied, Uram, az igazság, mienk pedig orcánk pirulása!« (Dániel bűnbánó imád* sága — 9. rész). Csak ilyen, a bűnbánat könnyében megtisztult és Isten kegyelmének hálás megtapasztalásával meggazdagodott lélekkel lehet hozzákezdeni a romok eltakarításához és a romok helyén új élet, a réginél szebb, jobb, szociálisabb és igazságosabb élet felépítéséhez. Ebben az építő munkában anyaszentegyházunk lelkipásztorainak, tanítóinak, presbitereinek és mindem egyes egyháztagjának részt klell vennie az Istentől nyert erők mértékei szerint és református egyházunk demokratikus elveihez híven- Most kell megbizonyítanunk, hogy keresztyénségünk nem holt betű, nem vallásos szertartások végzésében kimerülő, templomokra szorítkozó kegyesség, passzív szemlélődés, hanem élet, cselekvő, munkás élet, amely felismerte az egyetlen fundamentumot, melyre bízvást rá lehet építeni a magyar jöven* dőt- Multunk és küldetésünk arra kötelez, hogy a vallásos hit elmélyíté* sével az egyes emberek lelkében, a társadalmi és nemzeti élet olyan légkö* rének a kialakulásához járuljunk hozzá, amelyben a jólét, a testvériség, a szabadság virágai illatoznak és minden egyes magyar állampolgár vallja: »édes az élet s öröm élni ebben!« Fájlaljuk, hogy ebben a nemzetépítő munkában Halálozások. I nem vehetnek részt azok a kiváló munkatársaink, akik az utóbbi egyházkerületi közgyűlés óta elmentek a minden élőknek útján. Első helyen említem meg dr. Jókay*Ihász Miklós atyánkfiának, a pápai egyházmegye buzgó gondnokának elhunytát. Tagja volt az Egyetemes Konventnek s évtizedek óta képviselte egyházkerületünket a zsinaton; ennek 1928*ban ő volt a legfiatalabb tagja- Minden egyházi és missziói munkának fáradhatatlan, lelkes apostola, megalkuvást nem ismerő szó* szólója az egyházmegyén, egyházkerületen, konventen és zsinaton. Egy cikluson át országgyűlési képviselő is volt, az utóbbi években a magyar törvényhozás felső házának tagjaként tevékeny részt vett az ország ügyei* nek intézésében is- A szó szoros értelmében a közélet embere volt, a köz* ügyek szolgálatában égett el munkás élete- A szörnyű idők viharában összeroppant, megrendült idegzetére a szombathelyi kórházban keresett gyógyulást s itt érte utol a halál 1945. január 26*án. — Szomorú végét; ért s idő előtt sjiállt sírjába Bakó Lajos, a mezőföldi egyházmegye kii* tűnő esperese. Végigment úgyszólván az összes egyházmegyei tisztségeken; egész fiatalon körlelkész, egyházmegyei jegyző és tanácsbíró, lelkészérte* kezleti elnök, egyházmegyei főjegyző és egyházkerületi képviselő lett, majd 1936*ban egyhangúlag esperessé választották. Már mint egyházkerületi képviselő is élénk részt vett az egyházkerület életében, de különösen mint esperes végzett áldásos, maradandó munkát- Az egyházlátogatás megrefor* 2