Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. október - Oldalszámok - 8

Teljes tudatában annak, hogy a nagy társadalmi kérdések hazánkban is az egész vonalon éreztetik hatásukat, óhajtom, hogy mindenkiben ébredjen fel a társadalmi lelkiismeret és az a törekvés, hogy nagy társadalompolitikai és gazdasági igazságokat minél teljesebben lehessen hazánkban is érvényrejuttatni, mégpedig a magyar nemzet történelmi hagyományainak megfelelő módon és a tőrvényhozás, illetőleg kormányzat alkotmányos hozzájárulásával és hatásköre utján. Főtiszteletü Közgyűlés! Két világ között, tudniillik az összeomlott vagy roskadozó régi világ s az annak romjain majd felépítendő új világ közt, átmeneti korszakban élünk. Ez a korszak még elhúzódhatik s esetleg megpróbáltatásokkal is járhat nemzetünkre nézve. Mint az országgyűlés tagja, vagy más, pl. ökumenikus hatáskörben kötelességem lehet e tárgyban nyilatkozni. Ezt ma szándékosan nem teszem, ámbár tudom, hogy sokan türelmetlenül vágynak az újabb építő és alkotó munka ideje után. Bizton remélem azonban, hogy mikor majd ehhez az építéshez lehet fogni, honfitársaimnak szine-java és köztük az a 2,678.000 református, akik napjainkban Magyarország határain belül élnek, akkor se lesz méltatlan őseink szabadságszeretetéhez és oly állami és társadalmi berendezés megalkotásán vagy fenntartásán fog munkálni, amely összhangban áll ezeréves alkotmányunknak alapvető tételeivel. Bizton hiszem azt is, hogy ez átmeneti korszak végén hazánkban is a törvényhozás, az egyházak, a kormány és mindazok a közületek, amelyeknek idevágó hatásköre meglesz, szakadatlanul törekedni fog a legszélesebb néprétegek művelődési, egészségügyi, gazdasági és jóléti viszonyainak lényeges javítására és emelésére, továbbá, hogy a reformátusok is a társadalompolitikai munkával párhuzamosan lankadatlanul teljesítik a felebaráti szeretet kötelességeit is. Ebből a munkából különösen kiemelem mindazt, amit a jövő reménysége és záloga, református ifjúságunk éspedig egyformán a falusi, az ipari, a kereskedelmi pályán lévő, a tanonc-, valamint a közép- és főiskolás ifjúság javára tennünk kell. E teendők egyik részlete gyanánt felemlítem és ajánlom az egyházkerület alkotótagjainak további jóakaratába a Darányi Kálmán-diákház ügyét, amely lassan ugyan, de mégis halad előre, de amelynek érdekében még sok feladat vár reánk. A folyó év márciusában tartott rendkívüli közgyűlésünk óta lefolyt események közül kötelességem egyről megemlékezni. Az utolsó öt évben összejöveteleink alkalmával boldog örömmel emlékeztem meg több, a trianoni békeparanccsal elszakított területrész visszatértéről és különösen északerdélyi és keletmagyarországi magyar testvéreink hazatéréséről is. A folyó évi szeptember hó első napjaiban Isten jóvoltából a főtiszteletü Püspök és Jókay-lhász Miklós egyházmegyei gondnok urakkal együtt módomban volt több napot tölteni a mi drága és gyönyörű Erdélyünknek több városában. Meggyőződhettem arról, hogy erdélyi magyar testvéreinknek az elszakítás huszonegy éve alatt is mily nagy volt az alkotóereje, mennyire