Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. október - Oldalszámok - 9

példátadó az áldozatkészsége. Amikor most megköszönöm a fötiszteletü Püspök Urnák erdélyi szolgálatát, különösen Marosvásárhelyt végzett nagyszabású igehirdetését, mindenekfelett kifejezni óhajtom hálánkat erdélyi református testvéreinknek mindazért, amit két évtized alatt szenvedtek, dolgoztak és megalkottak. Nagy történelmi események időszaka nem alkalmas nagyobb emlékünnep rendezésére. Száz év távlatából azonban meg kell emlékeznem három évfordulóról. Ez évben volt, illetőleg lesz egyetemes konventünk két kiváló néhai elnökének, Antal Gábor püspök úrnak (1843 május 10.) és báró Bánffy Dezső egyházkerületi főgondnok úrnak (1843 október 28.) születési százéves évfordulója. Boldogult Antal Gábor mélyértelmü, tanári munkásságra is hivatott, fáradhatatlan, nagy alkotások és bölcs tanácsadás, valamint irányítás útján is kiváló főpásztor és konventi lelkészi elnök volt, akire közoktatásügyi minisztériumi államtitkári szolgálatom idejéből is nagy hálaadással és igaz becsüléssel gondolok vissza. Helyeslem a fötiszteletü Püspök Úrnak azt az óhaját, hogy főiskolánk és a csurgói kollégium tanári kara róla a tanuló ifjúság előtt is megemlékezzék. Báró Bánffy Dezsőről nem mint politikusról kívánok szólani, mert magyaros őszinteséggel nincs módomban elhallgatni, hogy az ő annakidején, az első világháborút megelőzőleg kifejtett nemzetiségi politikájával szemben részemről a Legnagyobb Magyar által most százegy év előtt magasszárnyalású akadémiai beszédében először kifejtett s azután államirataiban és későbbi beszédeiben részletezett nemzetiségi politikát tartom helyesnek. De megemlékezem konventünk néhai világi elnökének erős hazafias érzéséről, lankadatlan kitartással és önzetlenséggel végzett hosszú egyházi szolgálatáról, amellyel nevét megörökítette egyházunk történetének évkönyveiben. Szomorúan gondolok vissza arra, hogy száz év előtt éppen egyházkerületünk egyik megyéjében folyt le az az izgatás, amely Deák Ferencnek a jogegyenlőség javára végzett önzetlen, korszakos, bölcs és igaz törekvéseivel szemben a megfélemlítés eszközeit is alkalmazta. Ez lett az oka annak, hogy Deák Ferenc akkor évek hosszú során át nem volt hajlandó követté megválasztását elfogadni. Szégyenkezem amiatt, hogy ez éppen Dunántúl megtörténhetett és fohászkodom, hogy a mi értelmes és derék népünket hasonló vagy mástermészetü izgatás a jövőben meg ne téveszthesse. Jóleső érzéssel figyeltem meg azt, hogy kezdve a főméitóságú Kormányzó Úrtól a magyar közéletnek nagyon sok hivatott tényezője — mindazok, akik megértik a nemesveretü, magasszinvonalú nemzeti irodalmat, — a közelmúltban kifejezték nagyrabecsülésüket Herczeg Ferenc barátomnak óriási méretű szépirodalmi és közírói munkássága, valamint a hazánk területi épségének helyreállítása érdekében kifejtett törekvései miatt. Herczeg egyik remekművére gondolva, bizton hiszem, hogy a magyarság számára a Mindenható kegyelméből