Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. május - Oldalszámok - 14

- 14 évi november hó 10-én létrejött társasház alapító végleges szerződéssel kapcsolatban nyilvánított véleményt. Eszerint: az 1927. évben létrejött ideiglenes alapítószerződés rendelkezései a végleges okirat kiállításánál irányadók. Az ideiglenes szerződés megállapítja, hogy az építési tervrajz és munkaterv még nem készült el. Viszont: minthogy építési engedélyt a közigazgatási hatóságok udvartér nélkül nem adhatnak ki és így olyan telekfelosztáshoz, amely a beépített részt az udvar területétől megfosztja, az illetékes hatóság nem is járulhatott volna hozzá, a végleges munkaterv elkészülte után lehetett csak megállapítani a társasház létesítéséhez szükséges s a törvény (1924:XII. tc. 1. §) értelmében közös telek terjedelmét is. Ezzel a szerződő felek az ideiglenes szerződés megkötése alkalmával tisztában voltak, tehát abban a tudatban kötötték az ideiglenes szerződést, hogy a társasház tulajdon alapításánál múlhatatlanul megalkotni kötelezett építési tervrajz és munkaterv fogja biztosítani és megjelölni a minimálisan szükséges közös területet, amelynek telekkönyv szerinti és terület szerinti megjelölése még az ideiglenes szerződésben hiányzott. És mivel a szerződő felek akarata az ideiglenes szerződés megkötésénél arra irányult, hogy társasház tulajdont alapítsanak, amely alapításhoz építési tervrajz, munkaterv és elsősorban közös telek volt szükséges, amely telek az ideiglenes szerződésben meg is jelöltetett és csak annyi maradt függőben, hogy a megjelölt telekből milyen nagyságú terület lesz szükséges, viszont a végleges szerződés nem vesz igénybe nagyobb területet, mint amennyi az ideiglenes szerződés helyes értelme és a szerződő felek akarata szerint a társasház alapításához szükséges volt: nem lehet kétséges, hogy a végleges szerződési okirat technikai keresztülvezetése volt az ideiglenes szerződés rendelkezéseinek csupán és annak kereteit túl nem haladta. Ebben az esetben pedig a végleges szerződési okirat elkészítése után a szerződést jóváhagyó egyházmegyei és egyházkerületi elnökség joggal volt és lehetett abban a felfogásban, hogy az okiratot nem kell újból az egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlésekkel letárgvaltatni, mert az új jogokat és kötelezettségeket nem tartalmaz és ezzel szemben az ideiglenes szerződést az említett közgyűlések is letárgyalták. A pápai egyházközség a végleges alapító okiratnak az ideiglenes okiratban foglalt szerződéses szabályozástól való eltérései révén általa bekövetkezettnek állított károsodása kérdésének elintézését és megnyugtató megoldását kérve, már H)35. évben beadvánnyal fordult az egyházkerület elnökségéhez, illetve ennek