Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. október - Oldalszámok - m01_17

- 17 fenntartási cikkek beszerzésének nehézségeivel párhuzamban áll a könnyelműség és az erkölcsi meglazulás. Az élvvágy és alkoholizmus szörnyű molochja olyan pusztítást végez egyes néprétegekben, mint a legborzasztóbb népbetegségek. Anyaszent

1egyházunk és nemzetünk jövője szempontjából elsősorban nekünk lelkipásztoroknak kell ellene küzdenünk; olyan betegségek ezek, melyeket nem lehet kormányrendeletekkel és törvényekkel meggyógyítani, hanem csak úgy, amint Jézus Krisztus mondotta: bőjtöléssel és imádkozással. Az a feladat hárul lelkipásztorainkra, tanítóinkra, presbitereinkre s az egyház minden hivatalosára, hogy igehirdetéssel, pásztori látogatással, baráti érintkezéssel és az iskolánkívüli népművelés nagyszerű alkalmainak felhasználásával, mindenek felett pedig személyes példaadással neveljék népünket takarékosságra, mértékletes?ségre, egyszóval tiszta keresztyén életre; népkönyvtárak szervezésével s az olvasási kedv felkeltésével vezessék el annak megismerésére, hogy a legjobb szórakozás az olvasás s a leghűségesebb barát a jó könyv. Rá kell mutatnom arra, hogy a beérkezett statisztikai adatok bizo,nyo(s el lanyhulást mutatnak az őrállók részéről. A gyermekek vallására nézve egyházunk előnyére kötött megegyezés ?. előző évi adatokkal szemben csökkenést (32), viszont az egyházunk kárára kötött megegyezés emelkedést (1Q) mutat. A hozzánk áttértek száma is csökkent (16), a kitérték száma ellenben emelkedett (10). Nem mi idéztük fel az áldatlan reverzális harcot s bármennyire károsnak ítéljük is nemzeti szempontból, nem helyezkedhetünk a passzív rezisztencia álláspontjára elpusztulásunk veszélye nélkül. »Vigvázzon a vigyázó«! (Ézs. 21:5.) Az őrálló felelőssége kétszeres (Ezek. 3:17 10), a gonosz szolga büntetése a hitetlenek sorsára juttatás. (Luk. 12:35—47.) Az esperesi jelentések szerint mindegyik egyházmegyében voltak ifjúsági, leányegyleti, több helyen presbiteri konferenciák. Ezek a konferenciák Istentől rendelt alkalmak ifjúságunk

1 megtartására, presbitereink felfegyverzésére, hogy megharcolhassák a hitnek szép harcát. Épen ezért félre kell tenni minden akadályt, mely akár közlekedési, akár élelmezési, akár kényelmi, akár bármiféle szempontból jelentkezik, mert nem feltétlenül szükséges, hogy az egész egyházmegye területét magában foglaló konferenciák és közös étkezések tartassanak, sőt nemcsak a mai viszonyok között, de általános lelki szempontból is kívánatosabb, hogy kis körre terjedjen ki egy-egy konferencia, mert így bensőségesebb és lelkibb a résztvevők közössége. 2