Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943
1943. október - Oldalszámok - m01_18
- 18 A lelkészi továbbképzés ügye tárgysorozaton van. Foglalkoztak vele az összes egyházmegyék. Ezért érdemben nem kívánok róla szólni, azt azonban már itt kifejezésre juttatom, hogy a lelkészi továbbképzést szükségesnek és időszerűnek tartom, sőt szeretném az egyházkerületi lelkészértekezletet is, mely a régi formájában már igazán nem időszerű, a lelkészi továbbképzés szolgálatába állítani. Isten kegyelméből remélem, hogy a ránk következő évben már tényekkel adhatok számot erről a főtiszteletű egyházkerületi közgyűlésnek. A lelkészi továbbképzést szolgálja a lelkipásztorok baráti társasága is, mely már több egyházmegyében működik különböző elnevezés alatt. Azoknak az egyházmegyéknek, melyekben még mindig csak a régi lelkészértekezlet működik, figyelmébe ajánlom a legalább havonként tartandó lelkipásztori összejöveteleket, melyeken tudományos és időszerű egyházi kérdések megtárgyalása mellett erősödhetnek egymás hite által és egymás terhének hordozásával betölthetik Krisztus Urunk törvényét. A lelkipásztori szolidaritás szempontjából is, de egyház,kormányzati és hitéleti szempontból is fontos a szomszéd lelkipásztorral a testvéri együttműködés. Kerülendő egymás munkájának bármiféle formában való megerőtlenítése. Hívja fel egyházkerületi közgyűlésünk a lelkipásztorokat, hogy tnás egyházközséghez tartozó hívek ügyes-bajos dolgaival csak óvatosan és körültekintéssel foglalkozzanak, egyházi szolgálatot, különösen esketést csak az illetékes lelkipásztornak való bejelentés, vagy az általa adott elbocsátó alapján végezzenek. Adott esetből kifolyólag csak annyit jegyzek meg, hogy így sok kellemetlenségtől kíméli meg mindegyik lelkipásztor önmagát ás nem nehezíti meg másik szolgatársának munkáját. Az erdélyi gyermekek mult évben megkezdett nyaraltatását ez évben is folyósítottuk. A szerzett tapasztalaton okulva az előkészítés és lebonyolítás nehéz és fáradságos munkáját ez évben is Fazekas Mihály püspöki titkár úr végezte ismert alaposságával, mindenre kiterjedő gondossággal és meleg szívvel. Egyházközségeink, illetve híveink 253 gyermek vendégül fogadását jelentették, akik kevés kivétellel meg is érkeztek, szeretetteljes bánásmódban és jó ellátásban részesültek a vendéglátó családoknál. A barsi esperes úr azt írja, hogy a vendéglátó hívek a kopott és rongyos ruhában érkezett gyermekeket ruhákkal, cipőkkel látták el és hazautazásuk alkalmával elhalmozták ajándékokkal. Ez az esztendő is igen áldásos volt ebből a szempontból. Kívánatos ennek a szeretetszolgálatnak továbbfolytatása és kibővítése, vagy úgy megrendezése, hogy a nyaraltatásra való