Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. október - Oldalszámok - m01_16

— 16 kásságig a társadalom minden rétege képviselve van, a túlnyomó többség homogénnek tekinthető. Ezeket az egyházközségeket ősmagyar réteg alkotja. Részben ez is magyarázatát adja annak, hogy egyházközségeinkben nincsenek nagyobb bajok, erős kilengések. A hívek nem hódolnak uralkodó áramlatoknak, józaynul és bölcsen viselkednek a különböző világnézetek és politikai eszmék csábításai és ostromai között. A magyar társadalom legmegbízhatóbb elemei azok, akik bármilyen foglalkozási ágban helyezkedtek is el, az ősmagyar rétegből sarjadtak ki és abban gyökereznek. Ezek felismerik az istentisztelet értékét és áron is megveszik az alkalmat hitük erősítésére és jócselekedetekkel bizonyítják meg az anyaszentegyházhoz való ragaszkodásukat. Örvendetes egybehangzással említik meg az esperesi jelentések az egyházi élet fellendülését, a templomlátogatók számának emelkedését, a lelkek vágyódását az úrvacsora után, a hivek áldozátkészségét, mellyel jószívvel hoznak áldozátokat egyházi, kultúrális és társadalompolitikai célokra. Az önkéntes adakozások összege mindenütt emelkedést mutat. A nehéz idők megpróbáltatásait a készpénzfizetésből élő középosztály lelki fegyelmezettséggel, hősiesen hordozza. Falusi egyházközségeinkben hangzik el itt-ott panasz a mezőgazdasági termények és az iparcikkkek ára között mutatkozó feltűnő aránytalanságok miatt. Ez nemcsak földmíves híveinknek, hanem falusi egyházközségeink többségének is problémája, mely ha még tovább fokozódik, egyházközségeink romlására vezethet. Bár ezeket az aránytalanságokat teljesen kiküszöbölni nem lehet, mégis kérnünk kell a t. kormányt, hogy ha kell, a legszigorúbb rendszabályok alkalmazásával szüntesse meg az aránytalanságokat és az úgynevezett fekete piacot. Lelketlenség és hazafiatlanság bárki részéről arra használni fel a háborús időket, hogy kétszeres vagy háromszoros áron adja tovább a terményeit és árúcikkeit. Ezek az idők nem vagyonszerzésre valók, hanem hősi erőkifejtésre és kötelesség"teljesítésre. Ebből kétségtelen, hogy a túlkapások elleni küzdelem egyházi feladat is. Nem hagyhatom megemlítés nélkül azokat az aggasztó jelenségeket, melyek mélyen gyökerező bajok jelei. Ezek elhallgatása épen ttlyan nagy hiba lenne, mint túlzásuk, vagy kiszínezésük. Mindannyian látjuk, hogy a háborús psichozis velejárója az anyagi javak túlértékelése, az élvezetek és szórakozások beteges hajszolása, a konjunktúrák kihasználása, melyek egyformán ártalmára vannak egyénnek, egyháznak és nemzetnek. A kereseti lehetőségek megnövekedésvei és az élet-