Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. október - Oldalszámok - m01_3

- 3 — szabott elődbe, attól se jobbra, se balra ne hajolj«. (Józsué 1. r.) Erre bízvást mondjuk, ha sokan hadakoznak is ellenünk: »Isten ben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?« (LVI. zsolt. 5.) Az anyaszentegyház és a nemzet életének vezetői ezzel az életszemlélettel és rendíthetetlen hittel szálljanak szembe a magyar társadalom egy részének fejvesztett kapkodásával, hazafiatlan és hitetlen magatartásával, mely nem hisz a nemzet erejében és nem bízik vezetőiben, de az ellenséges propaganda képtelen híradásait fenntartás nélkül elfogadja, sőt felnagyítva tovább adja. Különösen nagy szolgálat vár az igehirdető lelkipásztorokra. Azért arra kérem lelkipásztortársaimat: 'emeljük magasra az Ige szövétnekét, mert nagy a bűn sötétsége a földön. Most tegyünk meg nem alkuvó bizonyságot Jézus Krisztus kijelentésének valósága mellett, midőn a megromlott emberi szív és az Isten törvényét lábbal tipró nemzetek le nem tagadható bizonyságot szolgáltatnak a mi álláspontunk mellett: Jézus Krisztus nélkül pokol az élet, állat az ember és siralomvölgy e föld. Aki megtántorodik hűségben, Judássá válik és Júdás sorsára jut. Aki meghátrál, abban nem gyönyörködik az IJr lelke, de mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk. Ez legyen minden lelkipásztori szolgálatunk, igehirdetésünk, pasztorációnk, missziói munkálkodásunk mozgató ereje és nemzeti életünk irányítóinak is vezércsillaga, hogy ők is ama fényes hajnalcsillagot követve, az Ő nyomdokain járókkal együtt elérhessék a mi hitünknek célját. Fel a szívekkel! Isten a mi várunk! Krisztus a Megtartó és Úr az Atya Isten dicsőségére! Ezzel az evangéliumi hittel és töretlen magyar reménységgel gondolok hős honvédeinkre, akik elképzelhetetlen körülmények között, télen csontfagyasztó hidegben, nyáron perzselő hőségben, jól felszerelt hatalmas ellenséggel szemben és 'alattomos támadásoknak kitéve harcolnak a magyar haza épségéért, otthonaink tisztaságáért, intézményeink zavartalan munkálkodásáért, és a magyarság sajátos küldetésének betöltéséért. Hős honvédeink teljesítménye emberfeletti volt a ^borzalmas téli hadjáratban. Bár a túlerővel szemben kénytelenek voltak visszavonulni, de utolsóként jöttek el a Don mellől s ott is, akkor is megmutatták a'magyar katona vitézségét. Áldozzunk kegyelettel azok emlékének, akik nem jöttek vissza szép Magyarországba,' hanem elmentek fényes csillagokkal kirakott úton. Jeltelen vagy egyszerű fejfával megjelölt sírjukra helyezzük el diadalmas hitünk hervadhatatlan babérokból készült koszorúját: Krisztus a feltámadás és az élet, aki hisz Őbenne, ha meghal is, él. Ölel-