Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. október - Oldalszámok - m01_4

jük szeretettel keblünkre azokat a hős honvédeket, akik jöttek a nagy nyomorúságból, talán megrokkantán, de lelkileg megerősödve, mert ott meggazdagodtak zsoltáros hitükben: »Az Ür énnékem őriző pásztorom.« Foglaljuk imádságunkba azokat a testvéreinket, akikről még hír sem érkezett erdős-völgyes szép hazunkba, (érettük aggódó szeretteikhez. . Az apostollal szólva mi hisszük, hogy meglátjuk őket, »hogyha itt tán nem is, ott az égi honban fenn« bizonnyal. »Hozd vissza Uram a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön.« (CXXVI. zsolt. 4.) Végül álljunk áldozatrakész lélekkkel harcoló honvédeink mellett abban a szilárd meggyőződésben, hogy I az első arcvonalban küzdő fegyverek csak úgy tudják győzedelmesen megvívni ezt a ránk kényszerített háborút, ha az úgynevezett társadalmi arcvonal ellátja a szükséges anyagi javakkal és harceszközökkel, kiváltképen pedig erős hitet sugároz, lelkileg táplálja és erősíti azt. A beérkezett jelentésekből, de személyes tapasztalatból is tudom, hogy híveink készséggel vettek részt eddig is a honvédelem mindennemű munkájában, mégis kívánatosnak tartom, hogy egyházkerületi közgyűlésünk hívja fel az összes egyházközségeket, a nőegyssületeket és a híveket, hogy az intézményes hadigondozás munkáját, a Bajtársi Szolgálatot teljes erővel támogassák idő, pénz és szolgálat nyújtásával, vallásos iratok ajándékozásával. A lelkipásztorokat pedig utasítsa, h(^gy segítőkészséggel forduljanak a hadigondozottak felé, erősítsék a csüggedőket, vigasztalják a szomorkodókat, mindenüvé vigyék el az irgalmas samaritánus borát és olaját, ahol sebek sajognak, minden egyházközségben készítsenek külön nyilvántartást a hadiárvákról, akiknek hitünkben megtartására és Isten félelemben, hazaszeretetben való nevelésére, a tehetségeseknek a kínálkozó lehetőségen belül felsőbb iskolában 'továbbtaníttatására lelkiismeretesen törekedjenek. »Ez lesz a legszebb s a valódi hála«, mit a nagy áldozóknak adhatunk. Hajtsuk meg mélyen tiszteletadásunk fehér lobogóját, a legkiválóbb magyar katona, a hős hadvezér, Kormányzó Urunk Őfőméltósága előtt, aki ezév június hó 18. napján töltötte be áldásos életének 75. esztendejét. Klió stílusával megáldott, kivételes történetíróra vár az a feladat, hogy dicsőséges történelmünk legszebb lapjain örökítse meg kormányzásának korszakalkotó jelentőségét. Mi kortársai, kik bölcs vezetése alatt munkálkodunk és küzdünk államférfiúi és hadvezéri célkitűzéseinek megvalósulásáért, könyörögjünk a mindenható Istenhez, hogy magas személyét, mint drága kegyelmi ajándékot áldja, óvja és tartsa meg még hosszú időn át, hogy bibliás hitével,