Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. március - Oldalszámok - 18

- 20 maga munkáját és megvalósítja terveit Jézus Krisztus által. Ez a hit óv meg a csüggedéstől és ad erőt az életküzdelemre, ez a hit nem matematikai úton levezetett eredmény, hanem titokzatos, érthetetlen, világot meggyőző hata* lom. Nem dogmák elhivése, hanem életfunkció, nem gondolkodás nélkül, vagy tudományos alapon elfogadása Isten létének, hanem alázatos elindu* lás hazafelé, nem gyönyörködés Jézus tanításaiban és csudatételeiben, hanem részvétel a Krisztus keresztjében, minden szenvedések között erősen állás: »Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk!« Erre a hitre különösen nagy szükségünk van abban a viharban, melybe belesodródott nemzetünk, s melyben minden bizonytalanná vált. Néhány évvel ezelőtt úgy gondoltuk, hogy biztos a kenyerünk és a ruházatunk, biztos mezőgazdasági és ipari termelésünk, a piacunk és a pénzünk, annyira biztosnak látszott minden, hogy érdemes volt tervezni és építeni. íme, meg kell tanulni, hogy mindaz, amit mi biztosnak tartottunk, bizonytalan, csak azért, hogy megtanuljuk azt a még nagyobb leckét: »Kegyelemből tartattok meg hit által és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez«. Azért azokkal az emberekkel szemben, akik a nagy bizonytalanságban a legnagyobb fatalista bizonytalanságot teszik életük törvényévé: majd csak lesz valahogy, — feltesszük a kérdést: ember, ebben a nagy bizonytalanságban nem ismersz semmi bizonyosságot? Nem ismered azt a fundamentumot, melyre rá* építheted boldogságodat? Tudod-e, hogy miért vált bizonytalanná minden? Evangéliumi képünk megadja a választ: a tanítványok nem azért estek kétségbe, mert szilaj vihar felkorbácsolta a tenger hullámait, máskor is láttak ők ilyen vihart, hanem azért, mert észrevették, hogy nincs velük Jézus. Az emberiségnek mindig az volt és az ma is a legnagyobb baja,, hogy Jézus nélkül akar a túlsó partra, a megelégedés, a konszolidáció, a világbéke, az egyházak és nemzetek testvéries együttműködésének napsuga* ras révébe jutni; hogy nem hisz komolyan Istenben és a csodatevő Krisz* tusban. A többségnek más kellene, Isten elvont fogalom, Jézus kísértet, fantom, ábránd és az Isten országa illúzió. Pedig minden azon fordul meg, hogy meglátjuk*e a hullámokon járó Jézust a viharban, érzünk#e olthatatlan vágyat a követésére, meghalljuk^e hívó szavát és tudu.nk*e erős hittel imádkozni: Uram, tarts meg engem! Ez nem lelkipásztorok feladata csupán. Jézus mindenkit hív: »A szent atyafiak mennyei elhívás részesei.« De Jézus hívására azzal még nem adsz feleletet, ha könnybelábbadt szemekkel meghallgatod a prédikációt és lehorgasztott fővel körüljárod az Úr asztalát; azzal se, ha nyomorúságaid közül a kereszthez menekülsz, hogy mint valami védőbástya mögött! meghúzhasd magadat. Az igazi keresztyénség nem kegyes szemlélődés, hanem elhatározó komoly lépés: hozzád megyek, Uram, téged követlek, ha az életembe kerül is. Jézus nagy feladatokra hív el. Talán azt gondolod, hogy jobb maradni mozdulatlanul a hajó mélyén, mint kilépni a hullámokra és azt mondod,