Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. október - Oldalszámok - 115

— 1Í5 használatával kapcsolatban felmerült vitás kérdésekben az egyházkerületi jogügyi bizottság előterjeszti az egyházkerületi közgyűlés alkotó tagjainak nyomtatásban is megküldött jelentését. Előadó a jelentés tudomásul vételét, illetve a jelentésben foglalt III. számú javaslat elfogadását indítványozza. A jelentés I. számú javaslata ma már tárgytalan, mert időközben a püspök-lelkészi állásra a püspök úr meghívása megtörtént. A jelentés II. számú javaslatával kapcsolatban indítványozza, hogy a pápai egyházközség presbitériumát hívja fel az egyházkerületi közgyűlés a pápai egyház anyagi igényeinek szabatos megjelölésére, másrészt küldje ki az egyházkerületi közgyűlés a maga részéről újból a pápai egyházközség igényeinek megvizsgálására, tárgyalási alap megbeszélésére és a vitás anyagi kérdések egyezségi elintézését elősegítő vagy biztosító javaslatok előterjesztésére a dr. Lázár Andor, dr. Csajághy Károly és dr. Tornyos György tagokból álló bizottságot, utasítván a pápai egyházközség presbitériumát hasonló tárgyaló és egyeztető bizottság kiküldésére. Az egyházkerületi jogügyi bizottság III. számú javaslatát az előadó a maga részéről is elfogadásra ajánlja és indítványozza, hogy írjon fel az egyházkerületi közgyűlés a zsinathoz abban az érdemben, hogy a püspöki székhelyek rendezésének és a püspök-lelkészi állás betöltésének kérdését az időközi tapasztalatok hasznosítáisával, a mai jogállapottal szemben kielégítőbb módon, törvényhozási úton szabályozza. Bármennyire is óhajtanánk szemet húnyni a tények előtt, meg kell állapítanunk, hogy az egyházkerületekben máris püspöki székhelyek alakultak ki és pedig azokon a helyeken, ahol az egyházkerületek tanintézetei és más intézményei és nem utolsó sorban vagyoni központjai vannak, amely helyeken az irányítás és köteles felügyelet szempontjából a legcélszerűbb is az egyegyházkerület püspökének ott tartózkodása. A székhelyek kialakulása és kialakítása feltartóztathatlanul folyik tovább és ma is nehéz volna már elképzelni azt, hogy a tiszántúli egyházkerület és püspök székhelye másutt legyen, mint Debrecenben, az erdélyié másutt, mint Kolozsváron, a dunamelléki másutt, mint Budapesten és a dunántúlié másutt, mint Pápán. Viszont, hogy a megválasztott püspök az így kialakult és minden gyakorlati érdekből javalt székhelyre kerüljön lelkipásztornak, a jelenleg hatályos egyházi törvények alapján, leggyakrabban kicsinyes és személyeskedő motívumok következtében, nem biztosítható. Intő példák a múltban is előfordultak a dunántúli.