Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. október - Oldalszámok - 116

- né dunamelléki és tiszántúli egyházkerületben. Az egyházkerületek gyülekezeteink nagy többsége által díszes méltóságra emelt püspök lelkipásztori alkalmazását az egyházkerület és a megválasztott püspök tekintélyének sérelme nélkül nem lehet és nem is szabad egyetlen egyházközség kénye-kedvére bízni. És olyan esetben, amikor ez a tekintélysértés bekövetkezik, csekély vigasztalás az, hogy az ilyen gyülekezet azért nem kapja meg a neki való lelkipásztort, mert nem emelkedett fel oda, hogy megtalálja a maga lelkipásztorát. (Ravasz.) Czeglédy Pál a III. számú javaslathoz szólva, elvi aggodalmainak óhajt kifejezést adni. A javaslat azzal a tiszteletre:méltó szándékkal készült, hogy eleje vétessék a jövőben netán megismétlődő nehézségeknek, amelyek a mostani püspökváilasztás alkalmával jelentkeztek és amelyeknek következtében a jogügyi bizottság megcsorbítva látván az egyházkerület és a püspöki állás tekintélyét, indíttatva érezte magát annak kezdeményezésére, hogy a püspök-lelkész szolgálatának helve intézményesen, törvényhozási úton rögzíttessék. A közgyűlés és az egész egyházkerület általános megnyugvással fogadta, hogy a mostani személyváltozással kapcsolatban ez a kérdés az összes tényezők teljes megelégedésére megoldást nyert. A jogügyi bizottság kiindulási pontja téves. A felmerült incidenssel ugyanis az egyházkerület, vagy a püspöki állás tekintélyének csorbulásáról beszélni nem lehet, mert ha valakinek tekintélyén ez esetben csorba esett, az kizárólag a pápai egyházközség presbitériuma. Miután eszerint a jogügyi bizottság javaslatának időszerűsége megszűnt és általános érdek kívánja az ügy aktáinak végleges lezárását, javasolja, hogy a jogügyi bizottság előterjesztése vétessék le a napirendről. A gyakorlati szempont mellett azonban fontos elvi indokok esnek latba a javaslat mellőzése érdekében. Ugyanis a benne lefeketett törekvés csak a gyülekezeti elv áttörésével volna megvalósítható, — következménye úgyis az lenne, hogy minden egyházkerületben lenne egy gyülekezet, amelv az evangéliumban gyökerező zsinat-presbiteri és gyülekezeti elvből folvó lelkészválasztási jogát nem gyakorolhatná és lenne egy lelkipásztor, aki egyrészt rendes lelkipásztori hivatalba kerülne anélkül, hogy megválasztanák, másrészt arra kényszerülne, hogy egy bizonyos gyülekezetben szolgáljon. Mindez pedig hatalmas lépést jelentene az episzkopálizmus, az episzkopális egyház hierarchikus elvei felé, amit Cypriánus már a III. században kifejezett, mondván: ecclesia in episcopo constituta est — és leraknák fundamentumát az ú. n. »cathedrális« eklézsiáknak. Reformá-