Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1943

1943. március - Oldalszámok - 16

erőfeszítés, a lelki bajnokság képe ez. De ezt kiegészíti az öregség nagy szolgálata. Mikor megöregszel, kinyújtod a te kezed és más övez fel téged és oda visz, ahová nem akarod. Jós ige lobban fel itt, mint hunyó láng az éjszakában: prófétálás a Péter haláláról. Péter kereszten hal meg, mint mestere. Más övezte fel őt öregségében, egyetlenegy körülkötővel, mikor a keresztre verték. Óh, a szolgálatnak és bizonyságtételnek rettenetes, de szent és hófehér egyenruhája! Kezét kiterjesztette. A halálraítéltek a keresztfának keresztgerendáját maguk vitték úgy, hogy a kitárt kezüket annak két végéhez hozzákötötték és a gerenda vállukra nehezedett. így vonultak a vesztőhelyre kiáltozva bűneiket, hogy mindenki lássa őket és elforduljon szörnyű végüktől. A mártírok is így mentek a vesztőhelyre. Kitárt kezekkel, kiáltozva világ szerint való szörnyű vétküket: szerettem, imádtam, követtem a Názáreti Jézust, az én Uramat! Amerre mentek s át a történelmen, — s ez a menet még mindig tart — sokan megdöbbennek, sokan félreállnak, de vannak, akik nyomukba lépnek, mikor az előttük járók kidőlnek, ők veszik vállukra a kereszt gerendáját s kiáltozva haladnak a Golgota felé: szerettem, imádtam, követtem a Názáreti Jézus Krisztust! Te a férfikor delén állasz Győry Elemér. E pillanatban összezáródik életed aktivitása és passzivitása. Mindaz, amit cselekszel és tűrsz, mindaz, amit teremtesz és elszenvedsz, mindaz, amit kierőszakolsz és elengedsz egyetlenegy áldozati lánggá, egyetlenegy fogadástétellé, egyetlenegy vallomássá olvad: követlek Uram ! Légy áldott Győry Elemér! Ravasz László. A 7. dicséret i , versének eléneklése után Győry Elemér püspök igét hirdetett, amint következik: Viharban. Máté: 14:24-33. v. Ismerős, százszor is megfestett kép az evangéliomból. Én ezt a címet adnám néki: Viharban. Fáradságos, kimerítő munkanap alkonyán az Ür Jézus Krisztus megparancsolja tanítványainak, hogy szálljanak ha* jóba és menjenek át a túlsó partra. Maga pedig visszavonul, hogy csendé ben imádkozással zárja le a napot. A tanítványok már az indulásnál észreveszik, hogy szembe fú a szél, mely egyre erősödve viharrá fokozódik. Az evezők recsegnek, mintha sziklába vágódnának, tengert ismerő tanít* ványok erejük megfeszítésével dolgoznak, hogy minél előbb partot érje* nek. De hiába. Elejtett szavaikkal rémisztgetik egymást, mint nagy veszély idején a rémhírterjesztő atyafiak. A hajnali órákban megfagy ereikben a vér, mintha valaki ember járna a habokon; kísértet, kísértet, suttogják egymásnak. Csak akkor nyerik vissza bátorságukat, midőn a tenger mo* rajlásában is felismerik Jézus szavát: bízzatok, én vagyok, ne féljetek. Péter ellenállhatatlan vágyat érez Jézus után, hívó szavára kiugrik a hajóból, de az első lépésnél merülni kezd és rimánkodva terjeszti ki nagy csontos