Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1942

1942. október - Oldalszámok - 7

— 7 — Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Napjainkban több jelentős kérdés, amely eddig méltán ismételve foglalkoztatott bennünket, egyelőre háttérbe szorult. Ez a körülmény és az idő hiánya mentse ki, hogy azokra ma ki nem terjeszkedem. Előtérben áll: a családvédelem és a hadigondozás. Az az igazság, hogy lelkipásztorainknak nemes munkájukat napjainkban elsősorban a családvédelemre és családok gondozására kell fordítaniok, a világháború következtében még fokozottabban érvényesül. A hadigondozási kérdések a m. kir. honvédelmi miniszter úrnak egyházunkhoz intézett hivatalos megkeresése alapján is éppen ezekben a napokban különösen időszerűek. Egyetemes konventünk elnökségi tanácsa már folyó év szeptember havában kijelölte a közgyűlésünket követő vasárnapot, október 25-ét hadigondozási vasárnapul. A körlevél, amelyet dr. Ravasz László és dr. Révész Imre püspök urak fáradozásának köszönhetünk, s amelyet az egyetemes konvent elnöksége a püspök urak pásztorlevelével együtt folyó hó 13-án már minden egyházközségünkhöz szétküldött, tárgyalja a lelkipásztor uraknak e téren végzendő tennivalóit. Ez a körlevél rendeltetésénél fogva általánosságban mozog, de részemről törekedni fogok arra, hogy ref. egyházunk közreműködésével mielőbb kerüljön ki a sajtó alól olyan kiadvány is, amely a hadigondozás ügyét, nagy nemzeti adósságunkat részletesen tárgyalja. Ennek előfeltétele azonban az, hogy a tisztelt kormány több kérdést még szabályozzon, különösen egyes gondozó hatóságokat megjelöljön és azok jogkörét megállapítsa. Addig is meg vagyok győződve arról, hogy lelkipásztoraink kiválóan fogják betölteni azt a magasztos hivatást, amely a hadbavonultaknak pásztori gondozása, továbbá a harctérről hazatérő derék sebesült honvédeinknek, valamint a hadbavonulók családtagjainak gondozása körül reájuk hárul és vezetőszerepet fognak vállalni a katonai hatóságok által már megszervezett úgynevezett Bajtársi Szolgálat munkájának támogatásában is. Biztosra veszem azt is, hogy a templomba járó hittestvéreim kegyelettel és megértéssel hallgatják és megszívlelik a püspök uraknak azt a pásztorlevelét, amelyet jövő vasárnap a szószékről fognak előttük felolvasni. Minthogy a második világháború következtében is fokozottan nőtt a népés családvédelem, valamint a népesedési politika, a közegészségügyi és a helyes közellátási kérdések jelentősége: a hadigondozás széleskörű kérdései közül ma a hadiárvák ügyét óhajtom kiemelni. Nem kételkedem abban, hogy elsősorban a presbitertársaim, de általában minden melegebb érzésű egyháztag kiváló gondot szentel majd a községében található hadiárvák gondozásba vételének, hisz' rájuk elsősorban áll a mi Urunk Jézus Krisztus mondása: „Aki egy ilyen gyermeknek gondját felveszi az én nevemben, nekem veszi fel gondomat." (Máté XVIII: 5. v.) Az esetek túlnyomó nagy többségében bizonyára megfelelő lesz az, ha