Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1941

1941. november - Oldalszámok - 7

testvéreinknek, akik felekezetre való tekintet nélkül olyan kedvesek mindnyájunk előtt és akik sok hányattatás után, remélhetőleg végre most kedvezőbb viszonyok közé kerülhettek. Isten tartsa és gyarapítsa őket évszázadokon át! Egyházunk nevében erről a helyről is legmelegebben köszöntöm Szécsiszentlászló Zala vármegyei községnek és szórványainak magyar reformátusait, akik egyházi törvényeinknek (1. II. t.-c. 3. §) előrelátó rendelkezése következtében a dunántúli egyházkerületbe és pedig az őrségi egyházmegyébe tértek vissza, ahová az elszakítás előtt tartoztak. Tudjuk, hogy a délvidéki többi hazatért egyházközség a dunamelléki egyházkerületbe fog tartozni. A folyó év tavaszán lefolyt eseményeknél még fontosabb az a világtörténelmi fordulat, amely hazánkról évek óta fenyegető óriási veszedelmet hárított el. Nem rémlátás, de komoly és indokolt aggodalom volt mindnyájunk lelkében az, hogy Oroszország megerősödve, ismét folytatni fogja ennek a birodalomnak évszázadok óta megnyilvánult törekvéseit éspedig mind a pánszlávizmusnak hódító irányzata, mind az Európa, sőt az egész világ bolsevizálására irányuló és oly sokszor megnyilvánult tervek alapján. Az isteni Gondviselés kegyelme, a baráti nagyhatalmak közbelépése és hős katonáinknak vitézsége hárította el országunkról ezt a fenyegető csapást és távoltartotta határainktól a háború borzalmait. Végtelen hálával köszönjük meg az Úr Istennek, hogy megmentett bennünket újabb katasztrófától, egyúttal innen is kifejezzük magyar szívből jövő elismerésünket hős katonáinknak, akik Kormányzó Urunk parancsára elszánt magyar vitézséggel a folyó év nyarától fogva északon küzdöttek, ezt megelőzőleg pedig április havában a Délvidéken eljutottak az ezeréves szent határok egyik részéhez és ezáltal ott szabadulást hoztak a 23 éven át sokat szenvedett árva magyarságnak, őket sanyarú helyzetükből, sokat pedig a megszálló ellenségnek gyűlölködésétől, sőt egyenes életveszedelemből is megmentettek. A folyó évi június 28-tól kezdve vitéz magyar katonáink az északi harctéren űzték el határainkról az ellenséget és a hatalmas szövetségeseinkkel együtt vivott hősi küzdelemben mindinkább eltávolították annak csapatait. A Mindenható Isten kegyelmének köszönhetjük, hogy a hazai föld nem lett hadszintérré, hogy egyházi és művelődési munkánkat zavartalanul folytathattuk és mentek maradtunk mindazoktól a borzalmaktól, amelyek a második világháború alatt annyi más ország területén jelentkeztek. Nagy áldás volt számunkra az is, hogy amíg más országokban háború dúlt, az egyházkerületünkben folytatott építőmunka folyamán a pápai egyházközség éveken át épült új templomát Isten jóvoltából felszentelhette és magasztos rendeltetésének átadhatta, főiskolánk épületén pedig be lehetett fejezni a szükséges átalakításokat, kibővítéseket és új építkezést. Nagy hálával tartozunk a főtiszteletü Püspök Úrnak és kiváló munkatársainak is, köztük dr. Cseh-Szombathy László egyházközségi főgondnok, továbbá nagytiszteletü Olé Sándor lelkipásztor, főiskolai lelkészi gondnok, valamint dr. Tóth Lajos gazdasági tanácselnök úrnak, végül, de nem utolsó sorban egyházkerületünk