Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1941

1941. november - Oldalszámok - 6

- 6 2. Dr. Balogh Jenő v. b. t. t., egyházkerületi főgondnok egyházi életünk minden időszerű kérdéseit felölelő, a rendkívüli idők nagy megpróbáltatásai között a jobb jövőbe vetett hitet erősítő beszéddel nyitotta meg az egyházkerületi közgyűlést. Közgyűlés a megnyitó beszédnek jegyzőkönyvbe való felvételét rendelte el. A megnyitó beszéd szövege a következő volt: Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Világtörténelmi események dübörögnek nemcsak Európában, de sokfelé földünkön. Csak a mindent tudó Úr Isten látja a jövendőt. Jelek mutatkoznak azonban arra, hogy ezek az események rövidebb-hosszabb idő múlva évtizedekre, talán évtizedek során kihatnak majd hazánk jövendőjére is. Magyar reformátusok között nem szükséges hangsúlyoznom, hogy családunk, gyermekeink jövője és élete mellett éppen ez a kérdés az, ami bennünket legjobban érdekel. Hisz' sokan vagyunk, akik nem azzal törődünk, mi lesz egyénileg mi velünk, de annál inkább sokszor gondolunk arra: mi vár nemzetünkre ? E tekintetben pedig vigasztaló, hogy több új esemény reménységgel, sőt bizalommal tölthet el minden magyart. A Mindenható szárazföldünknek erre a jelentős, de sok veszedelemmel járó pontjára rendelte a magyarságot, de már a világ fundamentumának felvettetése előtt bizonyára kijelölte nemzetünknek történelmi küldetését is. Ő tudta, mi lesz a magyar reformátusságnak nemzeti, egyházi és művelődési hivatása. Nekünk most feladatunk felismerni, hogy e sorsdöntő esztendőkben és a jelenlegi világhelyzetben mi a magyarságnak és különösen mi a reformátusságnak hazafias kötelessége? Mindenekelőtt az, hogy szemben sok aggodalmaskodó, sőt kétségeskedő honfitársunknak kishitüségével, szilárd hittel bizzunk a magyar nemzeti állam fennmaradásában, jobb jövendőjében, a magyar faj felemelkedésében. Megerősíti ezt a hitünket több történelmi bizonyosság. Legutóbbi közgyűlésünk óta ime fokozatosan továbbfejlődött az a történelmi folyamat, amellyel a trianoni Csonkamagyarország 1938. évi november hó 2-től kezdve, immár több mint három esztendőn keresztül nagyobb Magyarországgá növekedett. Ismét magyar föld a Délvidéknek egy része: Bács vármegye déli járásai, a baranyai háromszög (Sztárai Mihály munkálkodásának egykori szintere is), a Mura-vidék és Zala vármegyének egyes községei, amelyeket az első világháborút követő összeomlás alkalmával az ellenséges hadsereg megszállott és amelyeknek színmagyar lakossága van. Hálával borulunk le a Mindenható előtt azért a kegyelemért, amely lehetővé tette, hogy utolsó közgyűlésünk óta 26 református egyházközségben lakó és évtizedeken át elszakított magyar testvéreinket (az eddigi adatok szerint körülbelül 34.000 reformátust) ismét egyházunk tagjai közé számíthatjuk. Innen is szívből istenhozottat mondunk Bukovinából hazatért székely