Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1941

1941. november - Oldalszámok - 5

zottak váltságát, halottak megelevenítőjét. Áldott légy, hogy tettél minket örök rendelésed szerint a Te Fiad testének élő tagjaivá, a mi bűneink által bezárt, de az Ö keresztjének kulcsával előttünk ismét megnyitott mennyország boldog örököseivé. Áldott légy, hogy adtál nekünk e földön is hazát, örök­ségképen való lakóhelyül, azt ezer éven át megtartottad, földjét termékenyítet­ted, szenvedők könnyei, hősök vére által megszentelted, bűneinkért össze­törted, de irgalmad balzsamával immár sebeit gyógyítgatod, kegyelmed arany­láncával a széthullott tagokat egymás után összefűzöd, erőit sokasítod, fegy­vereit élesíted, s a ránk szakadt élet-halál küzdelemben diadalról diadalra vezérled. E fegyverekért és ezeknek hordozóiért, édes magyar véreinkért könyör­günk szívünk teljességéből mindenekfelett Hozzád, óh Seregeknek Ura Istene. Hassa meg könyörgésünk egeidet és küldd el angyalaid seregét messze nap­keletre tábort járni hőseink körül, hogy az áldozat ne legyen felettébb való s a kivívott diadal boldogsága ne fúljon az érte kiomlott vér özönébe. És bocsásd ki bezárt kalitkájából hamar az áldott béke fehér galambját, hadd érintse meg szárnyával a hatalmasok szívét és értesse meg velük, hogy ez a föld nem az övék, hanem a Tied, a Te törvényed pedig az egymás eltűrése és a jóakarat. Kegyelmed támogassa és fokozza az itthon küzdők lelki és testi erőit, hogy tudjanak szolgálni, bízni, tűrni, lemondani, nélkülözést és szükséget is szenvedni egy szép és boldog jövő reménységében. Te törölgesd le a vértanúinkért titkon és nyíltan hulló könnyeket ama Lélek által, kit a vesztesek és gyászban ülők vigasztalására Fiaddal együtt elbocsátottál. Mély­séges alázattal hajtjuk meg fejünket előtted, mikor lélekben ama két koporsó mellett megállunk, melyekben a Te országod terjesztésére elválasztott, a mi látásunk szerint nagy buzgósággal szolgált, s a szolgálatból éppen most visszahívott testvéreink megtört porrészei pihennek, — az egyik a testvér tiszáninneni egyházkerület fejének leesett koronája, messze innen, a másik, a mi gyermekeink szelíd lelkű, hozzád vezérlő pásztora, itt e város falai között. Kérünk Uram, adj megtöretett testüknek áldott békét, csendes nyugo­dalmat békével megáldott csendes magyar földünk kebelében, a hozzád tért lelkeket ítéld meg kegyelmed szerint és adj nekik örökkévaló boldog lako­zást egeidben. Áldd meg egyházunkat, hogy maradék nélkül töltse be hiva­tását és derűben, borúban legyen országod terjesztője, lelkek pásztora és egyesség kötele. Áldd meg ezt a mi mostani összejövetelünket és szolgála­tunkat óhajtott sikerrel, hogy tanácsaink bölcsek, végzéseink célravezetők, ítéleteink igazságosak legyenek és ezek által hozzunk mi is egy-két parányi követ a nagy templom falainak emelésére, mely a szegeletnek ama fején épül öröktől fogva az ítéletnek napjáig. Hallgass meg minket, a Te szent Fiad, az Ur Jézus nevében kérünk. Ámen.

Next

/
Thumbnails
Contents