Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1941

1941. november - Oldalszámok - m01_12

— 12 —• A komáromi esperesi jelentés örömmel emlékezik meg a gyülekezetek létszámának a több születés útján való szaporodásáról. A jelentés szerint a polgári hatóságok meg nem hálálható módon küzdenek az egyke veszedelme ellen, s már most megállapítható az örvendetes javulás. A jelentés szerint a szülöttek száma 30°/o(-kal meghaladja az elhaltakét, s felülemelkedik az országos átlagon. Még jobb az eredmény a tatai egyházmegyében, hol 40°/o-kal több született, mint meghalt. A két egyházmegye legnagyobb része ugyanazon törvényhatóság területén fekszik. Jobb a születés arányszáma még Mézőföldön, Pápán és Veszprémben; az elhaltak száma a szülöttekével teljesen egyező Örségben; rossz az arányszám Drégelypalánkon, Barsban és Belsősomogyban pedig elszomorító. Lehet, hogy eseteleges a komáromi és tatai kedvező arányszám, bár a mult évben is közelálló volt az ideihez; lehet köze ehhez a néplelkiségnek, népszokásnak, a földmívesi-, iparos- és munkásosztály számarányának, vagy a gazdasági helyzetnek is; lehetetlen mégis, hogy gondolkodóba ne ejtsen a komáromi esperesi jelentésnek a polgári hatóságok felbecsülhetetlen értékű küzdelméről szóló része az egyke nemzetpusztító veszedelme ellen. Nem lehetne-e a komáromi törvényhatóság eljárását, küzdelmének módját és eszközeit alkalmazni mindenütt? Vagy másutt is felveszik és vívják ezt a harcot a hatóságok, de sikertelenül? Nem vagyunk-e ennek a sikertelenségnek kisebb-nagyobb mértékben okai mi lelkipásztorok is? Küzdünk-e ez ellen a rendelkezésre álló minden eszközzel; megragadunk-e minden alkalmat igehirdetésünkben is, példaadásunkkal is; kiáltunk-e háztetőkről, hia kell, fülbesúgva közöljük-e az igazságot, ha erre van szükség? Odaállítjuk-e elijesztő példáknak az ifjabb nemzedék elé azokat az elöregedett, magukra maradt, önzetlenül, a családi együvé tartozás melegével sohasem szeretett, elhagyott emberroncsokat, kik a legkisebb falvakban is immár lépten-nyomon találhatók; kiknek magányos éjszakáikon lehetetlen, hogy fel ne törjön lelkűkből a késő bánat keserű sóhajtása: Istenem! Ha még egyszer újra kezdhetném az életet„ hogy lenne aki lecsókolja vagy legalább lezárja halálra vált szememet!... Akinek füle van a hallásra hallja és cselekedje is, amit nem én, hanem ama Lélek mond minden magyarnak, minden magyar hatóságnak, minden magyar lelkipásztornak. Az Országos Szeretetszövetség nagyérdemű ügyvezető igazgatója Kiss Ferenc nyug. egyetemi tanár úr, a Szövetség működésének tizedik évfordulóján meleg hangú levélben keresett meg azért, hogy tolmácsoljam egyházkerületünk szegényeinek,