Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940

1940. november - Oldalszámok - m01_3

magyar sziget a hitnek, az Istenben, a Krisztus váltsága érdemében s ez által az önmagunkban vetett hitnek kemény sziklájává nem változik át a magát még mindig keresztyénnek csúfoló Európa őrjöngő viharok által korbácsolt tengerének örvényei között. Mert még tán az Apokalipszis szörnyei is elborzadva nézik a tűznek, füstnek, vérnek és pusztulásnak azt az iszonyát, mely most napnyugat és dél felé, de úgy lehet, hogy holnap már köröskörül láttatik. Az ellentétes világnézetek védelmében, vagy talán inkább csak ezek jelszava alatt a világuralomért vívott ez óriási küzdelemben országok elpusztultak, népek hullottak alá a nemzeti jólét és nemzeti dicsőség magaslatáról. Minket is megmegérintenek a világvihar forgatagának legszélső gyűrűi, mert a mi országnuk is e világból, sőt ebből a világrészből való. A világkereskedelem megbénulása, a megszokott háztartási cikkek megfogyása, nem egyszer eltűnése, a honvédelem kényszerű fokozása következtében sok százezernyi munkás kéznek a kenyérkereső munkatérről elvonása, a bölcs és előrelátó korlátozások mellett is mind jobban-jobban érezteti aggasztó hatását, nemcsak a szegénység kunyhóiban, hanem az előbbi jólét lakóhelyein is. S tetszett az Ürnak, hogy a próbálás mellett vesszőzzön is. A szokatlanul hosszú és zordon tél után vízáradás tört ránk körös-körül. A patakok folyamokká, a folyamok tengerré változtak, a szántóföldek búzavetésein belvizek fakadtak, s még a nyári eső és harmat is átokká lettek, megdézsmálni azt a keveset is, mit az ítéletes tavasz meghagyott. Bizony felhős a magyar ég most is, még felhősebb talán, mint a kolozsvári örömnap kezdetén! De új csodát is értünk: a kedves, érlelő hosszú ősz Isten-adta csodáját, hogy a különösen itt, Dunántúlon oly fontos tavaszi kapás növény jó részét s ezzel együtt a szűkös megélhetés utolsó reménységét kora dér ne hervassza el. Ha foszlós bélii kalács vagy hófehér kenyér nem kerül is itt a mi népünk asztalára, de a nyomorúság üres kamrái is megfogyatkoztak. Legyen hála érte megtartó Istenünknek! Nem szabad elfelednünk azonban, hogy telt kamra is kevés van, s ahol a szűkös élés fogy, hívatlanul is megjelen ott a pajzsos férfiú, az inség. Szeretetünk teljességével, az erősebb testvér minden áldozatra kész lelkével öleljük át a nem e,gy helyütt mindenükből kifosztott, megrabolt erdélyi magyar véreinket; álljunk oda az »Erdélyért« megsegítő mozgalom munkásai közé, adjunk e szent célra a lehetőség szerint Istentől vett javainkból: de nem szabad szemet hunynunk az »itthon« kiáltó szükségletei előtt sem. Szeretettel, féltő szeretettel kérem dunántúli gyülekezeteink vezetőit és tehetőseit, karolják fel, még pedig