Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940

1940. november - Oldalszámok - m01_4

fokozottabb mérvben karolják fel az immár ajtónk előtt álló télen a gyülekezeti szegénygondozás, különösen pedig a szegénysorsú iskolás gyermekek ruhával és élelemmel való ellátásának szolgálatát, Isten parancsa szerinti nemes munkáját. Hisz oly boldog, aki adhat. A pirosság a jóltáplált, egészséges gyermek arcán egy szebb jövendő hajnalpirja és bizonyossága. Mindenek felett pedig fokozott buzgósággál kell hirdetnünk és terjesztenünk ez alkalmatlannak látszó időkben is a hitnek tudományát, az élet lelkének törvényét, az örökkévaló evangéliumot, a teljes Szentírást. Szinte ujjal mutat és a jó alkalomnak áron is megvételére ösztönöz a Károlyi Gáspár nagy magyar bibliafordítása megjelenésének 350-ik évfordulója s a magyarországi két protestáns egyház folyó évi október hó 13-án Budapesten tartott emlékünnepe. A dunántúli magyar reformátusság bibliás nép volt mindig. Ez őrizte meg eleinkben a hitet s a hit megtartotta őket az életre. Bizony a Biblia és nem más hatalmasság. Mikor a törökdúlás idején a hadak útjából oly sokszor a rengeteg mélyére menekültek a kis dunántúli eklézsiák lakói s a zsoltárnak nem volt szabad felzendülni az ajkakon, mert az ének elárulta volna a rejtekhelyet: elővették a Bibliát, rebegő hangon olvasták az Igét és a rájuk hajló lombsátor Isten templomává magasztosult. Mikor a napnyugati türelmetlenség fojtogatta őket, mgeerősödtek a szent Igében: »Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik« (Máté 10:28). Most is hatalom ez, egyetlen igaz hatalmasság, Istennek hatalma. És ma különösen nagy szükségünk van és lehet, hogy már a közel jövőben még nagyobb szükségünk lesz ennek a hatalmasságnak a védelmére. És ne szünjünk meg az imádkozástól és a mi könvörgéseink mindenkor hálaadással jelenjenek meg Isten előtt. Hálaadással a megtartásért, az ő szent palástja szárnyának ránk takarásáért az idők, a népek ez éktelen viharjában; könyörgéssel az előttünk járók számára a józan értelemnek, a mi számunkra pedig az engedelmességnek, erőnek és bátorságnak, alázatosságnak és tűrésnek lelkéért: akkor, bármit szüljön is a jövendők méhe, »nem félünk, ha elváltozik is a föld; ha hegyek omolnának is a tenger közepébe«, mert »Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban«. (Zsolt. 46.)