Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940

1940. november - Oldalszámok - m01_1

PÜSPÖKI JELENTÉS a dunántúli református egyházkerület 1940 november 27-én és következő napjain Pápa városában tartandó közgyűlésére. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Az isteni kegyelem megengedte érnem, rá is segített, el is vezérelt, hogy részt vehessek a trianoni gonosz békeparancs által édes hazánk testéről leszakított királyhágói és erdélyi országrészek visszatérésének folyó évi szeptember hó 15-én, a kolozsvári Mátyás-téren megtartott örömünnepén. Ez az ünnep életemnek egyik legboldogabb élménye, alkonyatra hajló napom egyik legkedvesebb, legragyogóbb és legmelegebb búcsnsugára volt. A kora délelőtti órákban elborult a kolozsvári égboltozat: mintha a rabság huszonkét keserves esztendejének minden fájó emléke még egyszer sötét felhővé tömörülve jelent volna meg ott kísérteni, vagy ünnepet rontani; vagy talán figyelmeztető jelül, hogy a magyar ég soha, még az ünnepnapok idejében sem lehet fellegtelen, hogy a magyar örömmel együtt jár a fájdalom, a boldog reménységgel az aggodalom, hogy árva nemzetünk eleve elrendelt sorsa a küzdelem, a megpróbáltatás és szenvedés, hogy a kereszthordozás útján keresse és találja meg a dicsőséget. Az óriási Mátyás-téren s a betorkoló utcákon örömtől mámoros, ragyogó tekintetű, boldogságban úszó lelkű magyarok tízezrei helyezkedtek el, s nem lehet leírni azt a kitörő lelkesedést, mely Isten adta nagy vezérünket, Kormányzó Ur őfőméltóságát fogadta, mikor kocsija odagördült a részére felállított emelvényhez. Hát még mikor egymás után felhangzottak a lángoló köszöntések, ezek után halotti csendben hallatott az államfő bölcs, megfontolt, de a magyar lélek teljéből fakadt és éppen azért minden magyar lelket magával ragadó válasza: úgy tet-