Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940

1940. november - Oldalszámok - 10

- 10 — / amelyek felhasználásával gazdasági tevékenységet fejthetnek ki. Csak példa gyanánt említem fel, hogy az állami támogatás révén, erre érdemes falusi vagy ipari munkás házhelyet szerezhet, arra házat építhet, mások kishaszonbérletbe kezdhetnek, vagy kereskedelmi, illetőleg ipari vállalkozásba foghatnak. Minthogy a törvény most kerül végrehajtás alá, kívánatos lenne, hogy a lelkipásztor és tanító urak, de egyúttal minden presbitertársam, aki vidéken lakik, tehát az illető község viszonyait alaposan megismerhette, a törvény végrehajtására hívatott szociális felügyelőket, illetőleg hatósági szerveket támogatná abban, hogy a törvényhozásnak nemes célja valóban megvalósítható legyen és a hatósági segítésben az arra leginkább érdemesek részesülhessenek. Főtiszteletíí Közgyűlés! A mult hó 13-án tartott biblia-ünnepen dr. Ravasz László és dr. Révész Imre püspök urak két nagyszerű előadásban (közölték a Protestáns Szemle 1940. évi novemberi füzetének 321—333. lapjain) méltatták Károlyi Gáspár bibliafordításának jelentőségét. Ez a körülmény felment engem attól, hogy megkíséreljem ezt a müvet behatóbban méltatni, amely nem is férne meg a már is hosszúra nyúlt elnöki megnyitó keretében. Az erre hivatottak gyönyörűen kifejtették, hogy „évszázadokon át a törzsökös magyarságra ez a Biblia tette a legnagyobb hatást" és hogy Károlyi Gáspár „művével bele van építve a magyar lélek mélységeibe." Nekem csak az a kötelességem, hogy mikor az „istenes vénember"-ről megemlékezem, kifejezzem a gyarló bűnösnek egyéni háláját mindazért, amit nemzeti katasztrófát követő gyötrelmes hónapok alatt, valamint a családi gyász esztendejében a mindennapi csendes órákban vigaszul, jobb időkben pedig lelkem épüléséül nyújtott. Károlyi Gáspár, amikor háromszázötven esztendő előtt hangoztatta: „az Isten házába egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én magyar nyelven az egész bibliát viszem", — még nem is tudta, hogy évszázadok viszontagságai közben mennyi tömérdek arany és drágakő semmisül majd meg, ellenben az ő bibliafordítása bejutott egymást felváltó nemzedékek lelkébe és meg fog maradni a református magyarság lelkében mindaddig, amig az „Ige népe" leszünk. Főtiszteletű Közgyűlés! A dübörgő történelmi események forgatagában szinte észrevétlenül telt el fejünk felett három másik évforduló, egyúttal Magyarországnak újabbkori történetében jelentős korszakok határköve. Október 24-én volt százötvenedik esztendeje annak, hogy idősebb gróf Teleki József született. A tudós történetbúvár, a Hunyadiak dicsőséges korának kutatója, Erdélynek nagyműveltségű kormányzója, később koronaőr, a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke és Akadémiánk gyönyörű könyvtárának alapítója, a református egyházi élet keretében is — épenúgy, mint nemzetségének több tagja —, nagy buzgósággal munkálkodott és pedig mint a tiszáninneni egyházkerület s egyúttal a sárospataki kollégium főgondnoka, később mint az erdélyi református egyházkerületnek vezető főgondnoka. A másik két évforduló csak néhány nap előtt múlt el. 1840 november 19-én Pest vármegye közgyűlésén Kossuth Lajos gróf