Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940

1940. november - Oldalszámok - 9

— 9 — anyagi feltételekről is, amelyek a tanfolyamnak évről-évre megismétlését biztosítsák és lehetőleg a hallgatók internátusi elhelyezéséről is. A népfőiskolába azonban ifjainknak csak kisebb része lesz felvehető. Elsősorban azokra gondolnék, akiket a lelkipásztorok egyéni megfigyelésük vagy az ifjúsági munka (pl. a KIE-szervezet) útján erre leginkább alkalmasaknak találtak. Ezekből lehetnek majd a falunak jó vezetői és derék presbiterek is. Az ifjúság nagy többségének kiképzéséről azonban a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi szakoktatásnak országos szervezésével, részben törvényhozási úton kell gondoskodni. Ennek szabályozását egybe kell kapcsolni a nyolcosztályú népiskolák megnyitásával, amellyel Magyarországnak egész területén a népművelésnek új korszaka kezdődött. Amellett tekintettel arra, hogy a falusi magyar református lakosság zöme mezőgazdasági foglalkozást űz, szaporítani kellene a téli gazdasági iskolákat, amelyekkel éppen a Dunántúlon kedvező tapasztalatokat szereztem. Kívánatos azonban, hogy a faluban, vagy tanyán született fiatalság akár a népfőiskolában, akár más módon szerzi meg tudását, maradjon meg a faluban, illetőleg képzésének befejezése után térjen vissza a faluba, szerezzen házhelyet, folytasson földművelést, legyen mintagazda. A szélesebb néprétegeknek városi lakosságból kikerülő ifjúságából egyes kiválók, amennyiben ezek szellemi munkára különösen alkalmasak, természetesen értelmiségi pályára is mehetnek, a többségnek azonban, ha erre hivatást éreznek, kívánatos lesz különleges és alapos ipari és kereskedelmi szakképzést szerezni. Főtiszteletű Közgyűlés! Amint már negyedszázad előtt felelős állásban, a legutóbbi évtizedekben pedig egyházi szolgálatomban és a Felsőházban többször sürgettem, a kormánynak, az egyháznak és mindazoknak, akiket illet, mindent meg kell tenni avégből, hogy a szélesebb néprétegeknek életviszonyai, főleg pedig a legkedvezőtlenebb helyzetben levő mezőgazdasági és ipari munkásrétegeknek gazdasági, vagyoni, művelődési, egészségügyi és általános jóléti viszonyai minél kedvezőbbé tétessenek. Örömmel és megnyugvással jelentem a Főtiszteletű Közgyűlésnek, hogy e téren nagy lépést tettünk előre: az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról szóló 1940. évi XXIII. törvénycikk folyó évi október 5-én életbe lépett. E törvény alapján már a legközelebbi hetekben tízmillió, 1941 év. januárjától fogva pedig hatvanmillió pengő áll társadalompolitikai célokra rendelkezésre. Az említett törvénynek főcélja: általában a leginkább támogatásra szoruló néprétegek gazdasági, erkölcsi és szellemi felemelése útján az ő életviszonyaik javítása. Különösen kiemelt célok: a sokgyermekes családoknak intézményes támogatása, (amelynek révén a falusi munkások minden gyermek után havi több pengő gyermeknevelési járulékot kaphatnak); a megélhetésükben veszélyeztetett családok boldogulásának megalapozása, végre kellő anyagi feltételekkel nem rendelkező családok részére biztosítása olyan anyagi eszközöknek,