Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940

1940. november - Oldalszámok - 8

— 8 — hajlandók vállalni. A mi nagy elődeink idején nemcsak a kisebb jövedelem, hanem a szegénység, az üldöztetés és a nélkülözés sem riasztották el a református fiatalokat a lelkipásztori, a tanári, vagy egyéb szellemi életpálya választásától. Azokat a fiatal barátaimat tehát, akik most állanak a pályaválasztás előtt, kérem, hogyha igazi hivatást éreznek magukban a lelkipásztori, illetőleg tanári életpályára, vagy egyéb szellemi munka végzésére, ne legyen rajtuk úrrá az aggodalom, hanem bízzanak a rájuk váró kedvezőbb évtizedekben és a már is jelentkező kedvezőbb elhelyezkedési viszonyokban. A fentebb említett tények természetesen az államot és egyházi hatóságainkat is arra fogják indítani, hogy foglalkozzanak a tapasztalt jelenségek okaival és a megelőzés, valamint megfelelő intézkedések által iparkodjanak a nem kedvező tüneteket megszüntetni. Bizonyára törekednünk kell nemcsak a hazatért, hanem az összes magyarországi segédlelkészek helyzetének javítására, aminek tárgyában egyébként az 1941. évi költségvetés már is jelentékeny többletet irányoz elő. Főtiszteletű Közgyűlés! A széles néprétegek magyar református ifjúságának jövőjét vizsgálva, kiemelem, hogy az igazi nagy tehetségeknek a tanulásra és a haladásra meg kell nyitni minden tért. De ma nem erről a jelentős kérdésről kívánok szólni, hanem az átlag nagy többséggel kapcsolatban egyfelől a népfőiskolákról, másfelől a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi szakoktatás terén tervbevett reformokról. Hangsúlyozom, hogy mint egyetemes egyházunknak egyik szolgája, ezentúl is hajlandó leszek előmozdítani a református népfőiskolának hazánkban való további megfelelő szervezését és foglalkozni kívánok fennmaradásuknak anyagi feltételeivel is. Már felkértem jeles pedagógusokat és a konventi missziói bizottság kiváló előadóját a részletek tanúimányozására és megfelelő javaslat előkészítésére. Mindenek előtt tisztába kell e tárgyban jönnünk afelől, hogy milyen népfőiskolát óhajtunk? Egyesek falusi vezetők képzésére gondolva, az általános műveltség kiegészítését óhajtják; mások különleges gazdasági tanfolyamokat akarnak, pl. ügynökök vagy kereskedők stb. képzését kívánnák, stb. Rövid tanfolyamon, kis számú tanárral bajos lenne mindezt elérni. Aki e jelentős kérdésnek tudományos irodalmával foglalkozik, megállapítja, hogy Dániában, Finnországban és több más államban, ahol először szerveztek ilyen tanfolyamokat, a népfőiskola célja, rendeltetése, tanítási anyaga lényegesen más és más. Hazánkban a részletekre nézve lehetnek kisebb eltérések, de nem tartom kívánatosnak, hogy mindegyik egyházkerület a saját belátása szerint különbözően szervezzen ilyen tanfolyamokat és az egyik népfőiskolánk rendezzen egy hétre, vagy még kevesebb napra terjedő előadássorozatot, holott a másikban hónapokra terjedő, gondosan előkészített tanítási anyaggal és előre készült előadókkal tartott előadássorozatokat tisztelnének csak meg a népfőiskola elnevezéssel. Előre gondoskodni kell olyan