Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940

1940. november - Oldalszámok - 6

- 6 — / fokozatos történelmi folyamat ez, amely immár a harmadik esztendőben mindig örvendetesebb és jelentősebb fejleményt mutat fel. Ezért mélységes hálaadással magasztaljuk a Mindenhatót, mert mindez az Ő szent akaratából eredt és mert „örökkévaló s évről-évre megnyilvánul az Ő kegyelme". Mivel régóta át vagyunk hatva attól a meggyőződéstől, hogy a nemzetek sorsát az isteni Gondviselés intézi, tudjuk azt is, hogy a történelmi események, amelyek útján ez a sokat szenvedett szegény ország újból megnövekedett és erőben is gyarapodott, az Urnák jobb magyar jövendőt ígérő „jelei és bizonyságai" s egyúttal a magyar faj haladása javára véghezvitt „csodái". Magyar szívünknek jólesik, hogy ezen a helyen is legmelegebb köszönetet mondunk hazatért ötszázharmincnyolcezer református magyar testvérünknek huszonkét nehéz esztendőn keresztül folytatott hősies küzdelmükért, kitartásukért, a templom és az iskola állandó munkájáért, mindenekfelett pedig az ő rendületlen hithűségükért és szilárd hazafiságukért. Az elismerés elsősorban illeti a határokon túl élt magyar testvéreinknek hivatott vezetőit, a püspök és főgondnok urakat, s emellett különösen a lelkipásztorokat és a magyar tanítókat is, akik annyi zaklatásnak és megpróbáltatásnak voltak kitéve. Bizonyára igaza van a hazatért keleti részek hivatott vezetőinek abban, hogy a magyarságot az elnyomatás évtizedeiben elsősorban az egyház és iskola tartotta fenn. De teljes elismeréssel ezek munkássága iránt, meg vagyok győződve afelől is, hogy amint évszázadokon keresztül, úgy most ismét bebizonyosodott az, "hogy az erdélyi és királyhágómelléki magyaroknak vezető tulajdonságuk a nemzeti érzés és a hazafias gondolkozás, amelyet ez a 22 év sem tudott lelkükben meggyengíteni. Fájdalommal gondolunk arra, hogy még a határokon kívül maradt több mint hatszázezer magyar, köztük 250 egyházközségben sokkal több mint kétszázezer református testvérünk; továbbá több olyan város és község, amelyeket magyar vér kiontása vagy magyar tudományos, illetőleg irodalmi munka végzése tett előttünk különösen becsessé. Mind a hazatért, mind a határon kívül maradt testvéreinknek innen is izenjük, hogy az elmúlt évtizedek alatt is gondolatunk sok-sok ezerszer szállt keletre és végtelen sokszor emlékeztünk arra a rendkívüli szellemi munkára is, amelyet Erdély költői, írói és tudósai évszázadok óta egészen az utolsó években feltüntekkel és hála Isten ma is köztünk élőkkel együtt végeztek. Főtiszteletü Közgyűlés! A történelmi események közepette és a ránk váró tennivalók halmaza miatt nem terjeszkedhetem ki mindazokra a kérdésekre, amelyek a közeljövőben a református közvéleményt foglalkoztatják. Egy-két tanügyi és társadalompolitikai kérdést azonban érintenem keli. Az első a pályaválasztás kérdése. Az utolsó négy-öt év alatt a kormány és az egyházi hatóságok is többször utaltak arra, hogy ifjúságunk a korábbi évtizedekben egyoldalulag tódult