Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940

1940. november - Oldalszámok - 5

— 5 — ragyog, sugarával minket is átölel; a szürke felhőt szétkergeti, megszaggatja az éj kárpitjait, ránk deríti a kegyelemnek hajnalhasadását, a bűnbocsánat egy harmatcseppje pedig hófehérré mossa lelkünket — ha igaz hittel szívünkbe fogadjuk amaz egyetlen egyet s hit által valóban megjobbítjuk a mi utainkat é§ cselekedeteinket is. Óh ezt adj nekünk Uram: erős és megtörhetetlen hitet Te benned s a Te lelked által mimagunkban, egyházunkban, nemzetünkben, hogy ne aggodalmaskodjunk a jövendő felől, ha körülöttünk egy világ lángol is, ha szinte szétszakadni látszanak is a nagy mindenség eresztékei, kapcsolatai, hogy a magával meghasonlott emberiséget romjaik alá temessék. Adj nekünk, Uram erős hitet Te benned, hogy változzunk át kősziklává s hogy bizonyos reménységgel végezzük most is a ránk bízott szolgálatot a Te anyaszentegyházad dolgaiban, meggondolván, hogy erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz és bátorságos leszen. Hallgass meg minket a Te szent Fiad, az Ur Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámen. 2. Dr. Balogh Jenő v. b. t. t. egyházkerületi főgondnok úrnak országunk gyarapodásán örvendező, az ifjúság elhelyezkedésében irányt mutató, a népfőiskolára, az ipari és mezőgazdasági téli szakiskolákra a figyelmet ráirányító és azok megszervezésében helyes utat mutató, a Biblia 350 éves fordulóján az Ige áldásáért hálát adó, kiváló történeti személyek értékét hangsúlyozó és szociális teendőinket megjelölő megnyitó beszédét egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvébe iktatta. A megnyitó beszéd szövege a következő volt: Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés ! Ha meg volnék áldva az ékesszólás erejével, ma szívem vágya lenne a mi gyönyörű magyar Erdélyünk egy részének és a királyhágómelléki területnek békés úton való hazatérése alkalmából a meghatott lelkiöröm kifejezésének új és új változatait és az áhítatos hálaadás legbensőbb érzésének hangjait megszólaltatni. A folyó év január havában tartott rendkívüli közgyűlésünkön (közgyűlésünk jegyzőkönyve 6. lap) háládatos szívvel emlékeztünk meg Kormányzó Úr Ö Főméltóságának két évtizedet meghaladó országlásáról. Teljesen átérezzük, hogy a folyó évi szeptemberi örvendetes eseményekben mily nagy része van annak, hogy Kormányzó Urunk bölcseséggel, magyar szívvel, bátorsággal és a hazánk jövendőjébe vetett szilárd bizalommal vezette nemzetét. Megemlékezünk több magyar államférfinak, köztük ma is fájdalommal gyászolt Darányi Kálmán tisztelt barátomnak céltudatos és helyes külpolitikájáról, valamint a két baráti nagy nemzet vezetőinek jóakaratáról és támogatásáról is. De mégis, ha most Erdély és a királyhágómelletti terület egy részének hazatérését ünnepeljük, tudjuk, hogy „az Úrtól lett és csodálatos a mi szemeink előtt" (CXV1II. zsoltár 3. vers) az, hogy 1938. év november havától kezdve a trianoni Csonkamagyarország nagyobb Magyarországgá növekedett. Olyan