Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1940

1940. november - Oldalszámok - 4

az örségi egyházmegyéből: Fejes Gábor esperes, Kovács Gyula egyházmegyei gondnok, Somogyi Gyula, Pataky László lelkészi-, dr. Fekete Imre és dr. Széli György világi képviselők; a pápai egyházmegyéből: Végh János esperes, dr. JókayIhász Miklós egyházmegyei gondnok, Kiss Zoltán, Lampérth Lajos lelkészi-, Domokos Sándor világi képviselők; a tatai egyházmegyéből: Lőke Károly esperes, Thaly Dezső egyházmegyei gondnok, Besse Lajos, Komjáthy Aladár, Baráth József lelkészi-, dr. Virágh Zsigmond, Balázs József és dr. Szőke Lajos világi képviselők; a veszprémi egyházmegyéből: Szűcs József esperes, Csajághy Károly egyházmegyei gondnok, Somogyi Zoltán, Szilassy Sándor lelkészi képviselők; dr. Molnár Imre egyházkerületi, vitéz dr. Juhász Jenő központi, dr. Adorján Gyula főiskolai ügyész; Molnár Imre egyházkerületi gazdasági szakértő; Faragó János középiskolai felügyelő; a tanintézetek részéről: dr. Tóth Lajos, dr. Bene Kálmán, Fejes Zsigmond, Ritoók István és Rab István; az egyházkerületi tanítóképviselők közül: Császár Ede, vitéz Szalóky Lajos, Székely József, Zsemlye Gyula; dr. Fekete József főkönyvelő; Fazekas Mihály püspöki titkár és dr. Benedek Sándor egyházkerületi missziói előadó. Mely alkalommal: i. Medgyasszay Vince püspök felolvassa a Szentírásból Jeremiás próféciája 7. rész 1—7. verseit s buzgó imádságban könyörgött erős hitért s egyben kérte Isten áldását az egyházkerületi közgyűlésre. Imádsága a következő volt:. Mélységes hálával, nagy alázatossággal, de egyszersmind a fiú bizodalmával emeljük lelkünket egeidbe, az imádságnak mennyországod ablakait verdeső, bebocsátást kérő hófehér szárnyain — Felséges Isten, szerető Atyánk a Jézus Krisztusban. Hálát adunk a mindeddig megtartott életért, e ránk virradt reggelért, a békességért, a nehéz idők után megmutatott szabadításért, — a Te velünk közlött minden drága ajándékaidnak teljességéért-. Pedig tudjuk, hogy méltatlanok vagyunk még az életre, a megtartatásra is. Súlyos örökség felhői gomolyognak lelkünk körül, a magunk bűne, gyarlósága, a mi elesettségünk éjszakája pedig terhes kárpitként borul e felhők fölé. De azt is tudjuk, hogy a Golgota keresztjén világ világosságává, tündöklő nappá kiteljesedett ama fényes és hajnali csillag mi hozzánk is küldetett, ránk is