Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1939

1939. február - Oldalszámok - 5

— 5 — a keskeny úton át a te Egyetlenegyed által elkészített örökkévaló hajlékokba. Áldd meg azokat, kiket a te néped törvénytevőkké elválasztott, hogy kötelességük ne legyen csak földi bölcseség alázatosság nélkül, igazságuk ne legyen az önzés igazsága szeretet nélkül, hanem az igének fényével keressék és találják is meg azokat, amelyek a mi javunkra valók. Áldd meg e mi mostani összegyülekezésünket is, tedd ezt is egyik alapkövévé ama szebb és boldogabb jövőnek, amelyet várunk és amelyet magunkban, vagy maradékainkban el is érünk kegyelmedből. A te szent Fiad, az Úr Jézus nevében kérünk, hallgass meg minket! Ámen. 2. Dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok igen széles körben mozgó, különösen a társadalompolitikai reformokat kiemelő és azok helyes megoldására rámutató, hívő lélekből fakadó megnyitóját egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvében örökítette meg. A megnyitó beszéd szövege: Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés ! A körülöttünk dübörgő történelmi események forgatagában hosszú idő, négy hónap előtt egyházi szolgálatomban „acélos nyugalommal" nézve az akkor még bizonytalan jövőbe, hangsúlyoztam, hogy erős hittel reméljük a Mindenható kegyelmes segítségét és bízva-bízunk a magyar igazságnak mielőbbi diadalában. Ma örvendezéssel énekelhetjük a zsoltárral: „Akik bíznak az Ur Istenben nagy hiedelemmel, azok nem vesznek el semminémü veszedelemben." (CXXV. 1. v.) és „Az Ur megmutatá hatalmát, mivelünk tévén sok nagy csudát." (CXXVI. 2. v.) Csordultig hálatelt szívvel borulunk le a Mindenható előtt. Főgondnoki szolgálatomban többször hangoztattam, hogy „sohasem ismertük el és a jövőben sem fogjuk elismerni a Magyarországra kényszerített trianoni békeparancsnak érvényességét" és küzdöttünk a magyar területeknek jogellenes elszakítása ellen. Nagy öröm és boldogság számunkra, hogy Isten jóvoltából egyházkerületünk nevében legszívesebben újból üdvözölhetjük a barsi és a komáromi egyházmegyékkel visszatért testvéreinket és közöttünk láthatjuk a személyesen is megjelent főtiszteletü Sörös Béla dunáninneni püspök urat, a magyar Felsőház tagját. — Sajnálom, hogy közéleti teendői távoltartják dr. Szilassy Béla urat, ezidőszerint főgondnoktársamat, akit 1917 október 4-én, mint egyházkerületünknek akkor megválasztott tanácsbíráját iktattunk be a Közgyűlés színe előtt letett esküje alapján ebbe a tisztségbe és aki azóta az elszakított Felvidéken a magyar nemzeti érdekek és különösen a magyar reformátusok javára felbecsülhetetlen értékű, nagyfontosságú munkásságot fejtett ki. A Mindenható kegyelme iránt érzett alázatos hálánk mellett legmelegebb,