Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1939

1939. október - Oldalszámok - 4

- 4 — a tatai egyházmegyéből: Lőke Károly esperes, Thaly Dezső egyházmegyei gondnok, Besse Lajos

v Baráth József lelkészi-, dr. Virágh Zsigmond, Balázs József., Fáy István világi képviselők; a veszprémi egyházmegyéből: Szűcs József esperes, Csajághy Károly egyházmegyei gondnok, Somogyi Zoltán, Szilassy Sándor lelkészi-, dr. Unghváry Antal világi képviselők; dr. Molnár Imre egyházkerületi, dr. Adorján Gyula főisk. ügyész; Faragó János középiskolai felügyelő; Molnár Imre gazdasági szakértő; a tanintézetek részéről: dr. Tóth Lajos, Fejes Zsigmond, Ritoók István, dr. Bene Kálmán; az egyházkerületi tanítóképviselök közül: Császár Ede, vitéz Szalóky Lajos, Székely József, Zsemlye Gyula; Fekete József könyvelő és Fazekas Mihály püspöki titkár. Mely alkalommal: 1. Medgyasszay Vince püspök felolvasván a Szentírásból Jerémiás Siralmai 3. r. 22—26. verseit, buzgó imádságban kérte Isten áldását az egyházkerületi közgyűlésre, anyaszentegyházunkra és nehéz időket élő hazánkra. Imádsága a következő volt: Mélységes alázattal, nem emberekben, egyedül Benned vetett erős hittel és bizonyos reménységgel jöttünk össze e helyen, hogy bizonyságot tegyünk Előtted szent Fiadról, könyörögjünk Lelkedért, hogy annak vilá# gosságánál gondját viseljük a te magyar anyaszentegyházad azon nyájának, melyben a Szent Lélek minket vigyázókká tett. Köröskörül reng a föld; a hazugságok atyja, a sátán, ki emberölő volt kezdettől fogva, hallatja félel* metes szavát és a Tőled elpártolni, igédtől elfordulni oly hamar kész ember úgy látszik, mintha vakon rohanna a beszéd után, mely romlásba, pusztu* lásba és kárhozatba visz. Uram! Te hatalmas és mindenható vagy, a te szavad megállíthatja esésében az égről aláhulló csillagot, megállíthatja tombolásában a földön kitört fergeteget; parancsolsz az izzó haragnak és hamuvá leszen, parancsolsz a gőgnek és leejti szarvait, parancsolsz iaz önzésnek és szeretetté magasztosul. »Nincsen kire tekintenünk, jó Iste* nünk, Tekívüled másracc, mikor lelkünket az aggodalmak seregei veszik körül, hogy betörjék azon a hitnek érckapuját s a reménytelenség, csüg* gedés és kétségbeesés romhalmazává változtassák azt. Szólj Uram hoz* zánk: »Ne félj kicsiny sereg«; hallasd szent Fiad biztató szavait a zúgó; tenger felett: »Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hites"