Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1937

1937. október - Oldalszámok - 4

4 a tatai egyházmegyéből: Lőke Károly esperes, Thaly Dezső egyházmegyei gondnok, Besse Lajos, Komjáthy Aladár, Baráth József lelkészi-, Konkoly Thege Miklós, dr. Virágh Zsigmond, Fáy István világi képviselők; a veszprémi egyházmegyéből: Szűcs József esperes, Csajághy Károly egyházmegyei gondnok, Somogyi Zoltán, Szilassy Sándor lelkészi-, dr. Unghváry Antal viíági képviselők; dr. Molnár Imre egyházkerületi, vitéz rdr. Juhász Jenő központi, dr. Adorján Gyula főiskolai ügyész; Faragó János középiskolai felügyelő; Molnár Imre gazdasági szakértő; a tanintézetek részéről: dr. Tóth Lajos, Fejes Zsigmond, Ritoók István és Varga Gyula; az egyházkerületi tanítóképviselők közül: Császár Ede, vitéz Szalóky Lajos, Székely József, Zsemlye Gyula; Fekete József könyvelő és Fazekas Mihály püspöki titkár. Mely alkalommal: 1. Medgyasszay Vince püspök úr buzgó imádságban kérte Isten áldását az ülés munkájára és ajánlotta az Isten oltalmába anyaszentegyházunkat és hazánkat. Imádsága a következő volt: Összegyülekeztünk e helyen, mi Urunk Istenünk, hogy a Te segedelmeddel elvégezzük a szolgálatot, melyet vettünk az Úr Jézustól és az Ő népének gyülekezeteitől, hogy bizonyságot tegyünk mindenek előtt a kegyelemnek evangéliumáról, mely a Te hatalmad minden hivőnek idvességére. Vedd kedvesen a mi bizonyságtételünket s add, hogy tegyük azt ne csak beszéddel, hanem inkább a lelkierőnek megmutatásával, gondot viselvén mind magunkra, mind az egész nyájra, melyben a szent Lélek minket vigyázókká tett az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Nincs is és nem is lehet másban bizodalmunk, vagy erősségünk, mint a mi édes Megváltónk vére által szerzett váltságban s az ebben mihozzánk, elesettekhez nyilvánvalóvá tett isteni kegyelemben. Ez a kegyelem kísér bennünket a bölcsőtől a koporsóig és a koporsón túl az örökkévalóságig. E Te nagy kegyelmedben bizakodva jöttünk össze most is és ennek ajándékáért esedezünk Hozzád. Mert bizony a mi gondolataink és szándékaink is hiábavalók lesznek, mégha jót gondolunk és jóra törekszünk, akkor is, — ha a Te tanácsod nem igazgat minket. A Te tanácsod erejéért, világosságáért és bölcsességéért könyörgünk: legyen az nyilvánvaló beszédeinkben és határozatainkban, végzéseinkben es ítéleteinkben, akkor ez a mi mostani összegyülekezésünk nem lesz eredménytelen, sőt a Te országod dolgaiban való előmenetel és tökélete-