Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935

1935. február - Oldalszámok - 31

- 31 11. Medgyasszay Vince püspök úr a társelnöki sziket elfoglalja és megtartja programmbeszédét, amint következik: Nagyméltóságú Egyházkerületi Főgondnok Úr! Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés ! Mélységes alázattal és nagy engedelmességgel hajtom meg fejemet és lelkemet ez alkalommal és e helyen is Isten előtt, meg lévén győződve a felől, hogy az Ő énrólam eleve elrendelő akarata nyilvánult meg a főtiszteletü dunántúli református egyházkerület presbitériumainak amaz elhatározásukban, mellyel engem e helyre, a püspöki tisztségre, a szolgálatnak nagyobb mértékére állítani méltóztattak. Ugyanazért nem is vonogatom magamat, mert tudom, hogy aki elhívott, meg is erősít, hogy az én munkám ne legyen hiábavaló a mi Urunk Krisztusunk anyaszentegyházának szolgálatában. Ez a szolgálat pedig komoly napokban száll reám, világválságoknak, a lelkek forrongásának, földrengések által a régi bástyák omladozásának, a megújulás elemi erővel előretörő kívánságának komoly napjaiban. A magyar társadalmi, politikai, nemzeti és egyházi élet programját ma egyetlen egy szó fejezi ki: reform. Már most kijelentem, hogy a napi pártpolitikától távol óhajtom magamat tartani, az én országom nem ebből a világból való. De ki kell jelentenem azt is, hogy egész szivemből, teljes elmémből és minden erőmből támogatni és istápolni fogom azt a törekvést, bárhonnét és bárkitől jöjjön is az, mely az én magyar nemzetem, közelebbről az én dunántúli magyar református népem anyagi és szellemi magasabb életszínvonalának, kultúrájának, boldogabb jövőjének megalapozását, fejlesztését és a lehetőség szerinti tökéletességre emelését célozza és munkálja. Egyházi szempontból a mi hitbeli életközösségünk programmját hiven és félreérthetetlenül kifejezi már a neve is: református keresztyén. Igazolja ezt egész története, s a legközelebbi félévszázadban turtott négy országos zsinatunk munkája és törvénykönyve is. A fundamentum egy és ugyanaz mind a világ végezetéig: a Krisztus és az Őbenne vetett, hozzá ragaszkodó, megtartatást és üdvösséget egyedül tőle váró alázatos hit. Zsinataink azonban, midőn ez egyetlen fundamentumon építgették anyaszentegyházunk alkotmányának épületét, mindig számot vetettek a haladó idő követelményeivel is. Ebből a szemszögből nézve és vizsgálva legutóbb megalkotott és érvényben levő törvénykönyvünket, különösen annak egyházalkotmányi és misszióügyi rendelkezéseit, még a legszigorúbb bírálatnak is észre kell vennie a meggondolt és óvatos, de fokozatos és következetes előhaladást, fejlődést, — mai kifejezéssel: a reformtörekvéseket, melyek, ha természetük szerint máról-holnapra meg nem valósíthatók is, bizonyos azonban, hogy fel lehet találni bennük a hegyek elhordásának, a szakadékok betöltésének és a darabos útak egyengetésének szembetűnő nyomait. Fődolog itt is a becsületes végrehajtás, melynek, hogy a nekem juttatott, s nagyon is részszerint való talentumok szerint, részrehajlatlan,