Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935

1935. szeptember - Oldalszámok - 1_17

— 17 — hogy rámutassak itt arra a közéleti munkásunkra, ki a külföldi kapcsolatok szerzésének, kimélyítésének és fenntartásának egyházkerületünkben legbuzgóbb, eddig is a legszebb erédményeket elért munkása volt s kit évtizedek hosszú munkájával szerzett nagyon becses személyes összeköttetései e munkára ma is és a jövőben is mintegy predestinálnak: Dr. Pongrácz József theol. akad. tanár, .egyházkerületi tanácsbiró úrra, felhiván közgyűlésünket, hogy méltóztassék iránta nagyrabecsülésének és bizalmának jegyzőkönyvében is kifejezést adni. A tanár urat pedig szeretettel kérem, kegyeskedjék ez irányú nemes munkáját ezután is az eddigi lankadatlan buzgósággal s Isten segítsége mellett további nagyértékü sikerrel folytatni. Egyházkerületünk egyházközségeinek és Egyházi yji gyülekezeti tagjainak egyházi, vallásos élete, éle

tszemélyes tapasztalataim szerint is, az esperesi jelentések szerint is, a legtöbb helyütt »az eddigi szinvonalon« volt, »minden az eddigi keretben folyik«, fejlődésről, haladásról nem igen lehet beszélni, »megújhodásra van szükség«. Mindezeknek a summája pedig: hanyatlás van. Éppen a hitélet az, ahol a megállás egyenlő a visszaeséssel. A mai egyházi életet alig lehet örvendetesnek mondani nem egy helyen, még pedig nemcsak az evangélium, hanem a hitbuzgó atyák hitének mértéke szerint sem. Az esperes urak hite és optimizmusa szerint »általában« a valláserkölcsi élet »nem ad okot az aggodalomra«. A jelentések beszámolnak az egyházszeretet nem egy szép jeléről, a nehéz gazdasági viszonyok között is az áldozatkészség forrásainak buzogásáról, nagy összegekbe kerülő templomrenoválásokról s a megújított templomok lelkes ünnepély keretében felszenteléséről, a szórványok erőteljesebb gondozásáról, a belmissziói tevékenység erősödéséről, vasárnapi iskolák tartásáról, ifjúsági-, leány- és nőegyesületek alakulásáról és működéséről, az énekkarok szerepléséről, alapítványok létesítéséről, egyes gyülekezetekben az Isten házának örvendetesen szép számmal váló látogatásáról, a vallásos estélyek zsúfoltságáról, ifjúsági konferenciák, gyülekezeti napok tartásáról, az egyházmegyei presbiteri szövetségek megalakulásáról, a gyülekezeti szegények élelemmel, készpénzzel és ruhanemüekkel való segélyezéséről, békességről és jó rendről a gyülekezetek legnagyobb részében, lélekemelő ünnepélyekről templomszentelések 150-ik évfordulója alkalmából. Meg vagyok győződve, hogy egyházkerületi közgyűlésünk velem együtt mélységes hálával borul le az isteni gondviselés előtt, hogy gyülekezeteinknek lelket is, alkalmat is adott nem egyszer a jónak gyakorlására. Nem is aggodalmas2