Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935

1935. szeptember - Oldalszámok - 1_5

— 5 -lakossága a református egyház hive volt. Az egyfelekezetüség következtében a községi és egyházi közigazgatás egy maradt. Intézték pedig mindkettőnek ügyeit, ahol református földesúr volt, az, másutt pedig a birák és esküdt uraimék, még pedig teljes hatalommal. Nem volt ezekhez semmi köze senkinek, legkevésbbé pedig a prédikátornak. Az úri szék nem igen törődött vele, a vármegyére nem tartozott, az esperesi jog csak az instánciáig terjedt, ha már nagyon rongyosak voltak az eklézsiális épületek, vagy a prédikátori fizetés kiszolgáltatása körül volt valami hiányosság. Szerencse volt még a népnek, a jó kálvinista népnek a sziv legmélyén gyökerezett vallásos buzgósága, egyházához való hithű ragaszkodása. Kivétel persze volt akkor is. És ha ez a kivétel véletlenül törvénybíró uram személyében jelentkezett, bizony kevés épületes dolog lett az eklézsiában, viszont a birák jóindulata nemcsak kerítést csinált vagy kéményes paróchiát épített, hanem egy helyen még csikót is ajándékozott a prédikátornak. Ehhez jött még a papmarasztás. Mindezt pedig csak azért mondtam el, hogy ez is alkalmat szolgáltasson mélységes hálára Isten iránt, ki magyar református egyházunkat mai egyházalkotmányának sáncaiba elvezette. Ez az alkotmány, amaz egyetlen szegletkő mellett, részben a bodrogkeresztúri konvent elhatározásain épült. Hogy micsoda szolgálatokat tett a szabadságharc utáni elnyomatás idején nemzetünknek, mindnyájan tudjuk; hogy egyesektől kétségbevont, de mégis csak demokratikus szervezettségénél fogva micsoda szolgálatokat tehet, csak a közel jövőben is, azt csak a jó Isten tudja. Ha ezt a várat az ősök hite, buzgósága és ragaszkodása támogatja, földi .hatalom nem tudja azt ledönteni. 5. A kálvinista hitre való utaláshoz pedig önként csatlakozik a megemlékezés arról, hogy a folyó évi augusztus hó 23-án mult 400 éve Kálvin János Institutio Religionis Christianae című nagy müve előszava megírásának, melyet a munka kinyomatása a következő évben követett. A mű ismertetésére mi közöttünk nincs szükség, méltatását pedig az a 400 év végezte el, mely azóta eltelt. A Biblián kivül alig van könyv, melv az embervilág új korszakának kialakulására akkora hatást gyakorolt volna, mint az Institutio. Meg vagyok győződve, hogy a reformáció magna chartája megjelenésének négy százados emlékünnepét, a protestáns világgal együtt egyházkerületünk és ennek intézetei, valamint egyházközségeink is méltó formában és méltó tartalommal fogják megünnepelni. Hogy azt a jeltelen sirt Genf városában a világosságra jutott emberszivekből kitörő láng olyan egekbe törő fényárral fogja megjelölni, mely az alatta pihenő