Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935

1935. szeptember - Oldalszámok - 58

— 58 — vetkeztében minden tőlünk elvont fillér csak hiveink csodálatos áldozatkészségének újabb és újabb, — de ina már a végletekig feszített igénybevételével pótolható. Ezzel kapcsolatosan rá kell már egyszer arra is mutatnunk, hogy kerületünk 177.490 ref. lakosa 274 gyülekezetben él, 1—1 egyházközség átlagos lélekszáma tehát körülbelül 600 lélek, — amely lélekszám, ha a 8—10 nagyobb gyülekezetünket a megosztásból kikapcsoljuk, — átlagosan és gyülekezetenként 500 lélek alá csökken. Ezek a törpe gyülekezetek a 274 gyülekezetben eltartanak 262 lelkész jellegű egyént, 352 tanítót, fenntartanak körülbelül 250 templomot, ugyanannyi iskolát, paplakot és tanítólakást, s viselik a pápai theologia, gimnázium, tanítónőképezde, polgári leányiskola, a csurgói gimnázium és a kaposvári nőnevelő minden, a tanulók befizetései és az államsegély által nem fedezett terhét. Hiveink az elmúlt esztendőben majdnem pontosan 800.000 aranypengő egyházi közterhet viseltek, — csak a jó Isten adhatja magyarázatát annak, hogy ilyen teherviselés mellett a hivek áldozatkészségéből Isten oltárára még közel 100.000 pengő önkéntes adomány is jutott. Ez a közteher és adomány circa 50.000-re tehető adófizető egyháztagot számolva, adófizetőnként 18 P évi terhet jelent akkor, amikor ennek az 50.000 léleknek Vő

_

e családostul havi 20—25 pengőből él meg. Az államháztartás vizsgálata arra a szomorú megállapításra vezet, hogy hazánkban a fejenkénti nemzeti jövedelem évről-évre csökken, emellett a viselt közteher nemcsak percentualiter, de tényleg is, évről-évre nő. Jogos kezd lenni az aggodalom: marad-e lehetőség a jövőben az egyházi adóztatásra akkor, amikor terheink évről-évre fokozódnak. Egyházkerületünk területén állandóan létesülnek azok a nem református, de nem is állami, hanem községi, egyesületi és más felekezetű új intézmények, amelyek elvonják tanulóinkat, s vagy a községek, vagy vagyonos egyesületek, gazdag alapok, de nem ritkán az állam bőséges támogatásával megvonják intézményeinktől az életlehetőség legkisebb feltételeit is. Szá-