Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1934

1934. szeptember - Oldalszámok - 5

— 5 társainkat, s embertestvéreink közül különösen azokat, kikkel a hitnek közössége köt együvé. Szeretet vezesse tanácskozásunkat, irányítsa határozatainkat, minden munkánkat, egész életünket. Atyánk Tőled kérünk áldást egyházkerületünkre, hazánkra, hazánk kormányzójára is. Áldd meg egyházkerületünk minden gyülekezetét és a gyülekezetek minden egyes tagját hitbuzgósággal, Tehozzád alázatossággal és a Te anyaszentegyházadhoz őszinte ragaszkodással. Áldd meg népünket, szegény magyar hazánkat bizalommal és jóreménységgel, hozd vissza a régi nagyság és dicsőség idejét, derítsd fel a boldogság napját, hogy minden lélek nagy örömmel dicsérje itt a Te szentséges nevedet a szabadításért és felmagasztalásért. Álld meg kormányzónkat, adj neki napokat napjaihoz, éveket esztendeihez, hogy bölcsességgel, erős akarattal, szilárd kézzel vezesse nemzetünket egy szebb és boldogabb jövendő felé. Áldd meg ezt a várost, melynek falai között összegyülekeztünk, add, hogy ennek utcáin a szeretet és békesség találkozzanak és csókolgassák egymást. Vezess kézen bennünket jó Atyánk egyenként és cselekedd, hogy munkánk végeztével nagy hálaadással borulhassunk le Előtted a segedelemért, amelyért imádkozunk, s amelyet hisszük, hogy meg is adsz ingyen kegyelemből a Jézus Krisztusért. Ámen. 2. Dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok nagy érdekű, nagy értékű aktuális beszéddel a közgyűlést megnyitotta. A közgyűlés a megnyitó beszédnek a jegyzőkönyvbe felvételét rendelte el. Főtiszteletű és Nagyméltóságú Egyházkerületi Közgyűlés! Isten kegyes segítségével megalkotott és a folyó év első napján hatályba lépett új egyházi törvényeink (I. t.-c. 1. §. második bekezdés) hangsúlyozottan kiemelik, hogy a magyarországi Református Egyház a más országokban élő magyar református egyházakkal — az országhatároknak és a jogi szabályoknak különbözősége mellett is — „egy lelki közösség." A lelki közösségnek ezzel a meleg érzésével küldöm erről a helyről is a magyar együttérzésnek szívélyes üdvözletét az elszakított területeken élő magyar református testvéreinkhez, de egyúttal az ugyanott lakó egész magyarsághoz. Fájdalommal halljuk lelki szenvedéseiket, anyagi bajaikat, a jövőt illető aggodalmaikat és üzenjük nekik: hűséges, magyar véreik gyanánt keresztyén együttérzéssel éltünk fogytáig mellettük állunk. Tudjuk: az egyik utódállamban durva vagy fenyegető erőszak, a kisebbségeket a békeszerződések szerint megillető jogoknak elkobzása, egyházuk vagyonának kisajátítása és több más visszaélés gyötrik magyar véreink lelkét. Egyes eseteket nem említhetek, — ki is győzné azokat felsorolni, — de hangsúlyozom, számon tartjuk a híreket, amelyek sanyargatásukról és megfélemlítésükről hozzánk eljutottak.