Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1933
1933. április - Oldalszámok - 2_12
— 12 — volt s az gróf Tisza István. Tisza István semmit, de semmit nem tett, amivel kiérdemelte volna, hogy a nemzet legnagyobbjai közé iktattassék. A szoborbizottság a protestáns uralom egyik megalapozójának, a református főgondnoknak apotheozisát kívánta szolgálni.« Fentebb hivatkoztam a romhányi esetre. Mult év október 9-én országos ünnepély keretében lett felavatva a II. Rákóczi Ferenc emlékére készült gyönyörű emlékmű. Az ünnepség, amelyen résztvett a miniszterelnök és sok más közéleti nagyság, a protestáns istentisztelet teljes kikapcsolásával ment végbe. Történt ez annak a Rákóczinak emlékműve mellett, aki nemcsak a hazáért, hanem a vallásszabadságért is harcolt és történt azon a csatasíkon, ahol a harcoló kurucok nagy része protestáns volt. A sérelem orvoslásának az látszott egyetlen lehetséges eszközének, hogy ahol különböző felekezetű lelkészeknek kellene közösen fungálni, ott mindenféle egyházi szertartást mellőzni kell, nyilvánvaló kárával annak a nagy valláserkölcsi értéknek, amelyeit az egyházi megáldás hasonló ünnepélyeken képvisel s amely a hivek lelkét a földi véges dolgokról elvonva az ég felé való szárnyalásra buzdítja. Az ág. hitv. ev. egyházzal a testvéri viszonyt ez évben is melegen ápoltuk, aminek külső jele volt magának a Bethlen Gábor Szövetségnek az az eljárása, hogy a két egyház szellemi vezetőit együttesen szerepeltette vidéki ünnepélyein. Ugyanennek bizonysága az október 31-iki fővárosi ünnepély, amelyben reformátusok és ág. hitv. evangélikusok közösen vettek részt. Egyházkerületünkben ezt a megértést mutatja kisded szórványgyülekezeteknek az a törekvése, hogy ahol egyik fél önmagában gyülekezet alkotására nem képes számbeli, vagy anyagi erőtlenségénél fogva, ott igyekszik a testvér egyház híveivel együttesen létesíteni gyülekezeti életet. így hallok törekvésekről Bábolnán, Zircen oly irányban, hogy a két egyház hívei közösen hívjanak életre egy kisded gyülekezetet, mely megfelelően ápolná azokat az eszményeket, amelyek a két egyháznak közös eszményei. Országos zsinatunk felterjesztette az utolsó V. Egyházi élet. ülésszakon megállapított egyházi törvény szövegét, melyre a kormány válasza csak augusztus hó 3-án érkezett vissza. A kormány által kifogásolt szöveg megfelelő megváltoztatása tárgyában zsinatunk folyó évi szeptember hó 14. és 15. napjain újra összegyűl, hogy a végleges szöveget most már a kormánnyal egyetértve megállapíthassa és azt szentesítés végett felterjeszthesse. Remélhető, hogy az egyházi törvények szentesítése még ez év folyamán megtörténik és azok életbeléptetése jövő évi január hó elsejétől kezdve esz-