Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1931

1931. május - Oldalszámok - 11

— 11 — laszolt. A jubiláris ünnepéllyel kapcsolatban főiskolai világi gondnok úr ünnepi beszéde után a jelenlevő kormányzó úr engedélyével megtörtént a világháborúban hősi halált halt pápai tanár és tanulók a főiskola dísztermének külső falába beépített emlékművének leleplezése. Bódás János alkalmi ódát olvasott s a gimnázium igazgatója gondozásra és megőrzésre átvette az emlékművet. Ugyancsak a főiskolai emlékünnepéllyel kapcsolatban történt délután a pápai főiskola két halhatatlan diákja, Petőfi és Jókai, a pápai Jókai-kör által készíttetett s a Széchenyi-téren felállított mellszobrának leleplezése, püspök úr ünnepi beszéde után, a kormányzó úr engedélyével. A két nagy pápai diák emlékét dr. Lampérth Géza költeményben magasztalta s a szobrokat Pápa város nevében annak polgármestere átvette. Mindkét emlékmüvet koszorúkkal halmozta a nem felejtő hála és kegyelet. A kormányzó úr eltávozása után pár küldöttséget fogadott még közgyűlésünk, illetve annak elnöksége a nőnevelő-intézet dísztermében s ezzel a felséges és lélekemelő ünnepély véget ért. Egyházkerületi közgyűlésünk alázatos hálával áldoz a Főbölcsességnek és Örök Szeretetnek azon kibeszélhetetlen kegyelemért, mellyel pápai főiskolánkat a nagy nemzeti temető, Mohács után alig pár évre a maga kiválasztott eszközei által megfundálta, a vérzivataros században megőrizte, a számkivetés évtizedeiben megtartotta, visszaplántálta, kicsiny hajtásból terebélyes fává növelte, az istenfélelem, az elegyítetlen evangélium, lángoló hazaszeretet és a magyar nemzeti művelődés adójának, istápolójának és terjesztőjének fénylő oszlopává felmagasztosította. Reménykedő bizalommal a megpróbáltatások e mostani idejében is Istenre néz s erős hittel várja a főiskolára még elkövetkező boldog és dicsőséges évszázadok eljövetelét. Közgyűlésünk hálával emlékezik meg azokról is, kik a pápai főiskolának megalapozásában és fenntartásában Isten kezének szerszámai voltak: a jóltevőkről, a pápai református egyházközségről s a dunántúli egyházkerület minden gyülekezetéről. Mert ezek azok az igazi fejedelemség és hatalmasság, kik hit által csodákat tettek a múltban, az áldozatkészség csodáját müvelik a jelenben: az egyszerű, istenfélelemben alázatos, de hitük igazainak és vallásfelekezetük intézményeinek megvédelmezésében dacosan kemény és inegtörhetlenül szilárd dunántúli református hivek ezrei és