Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1930

1930. május - Oldalszámok - 8

— 8 — kezdett és nem is óhajtott semmi tamadást és — amint ezt többek közt Hegedűs Lóránt t. barátom egyik éltékes könyvében tüzetesen bizonyitotta — hazánk abszolút békét akart a délszlávokkal, a románokkal, a csehekkel és a világnak minden más népével. Évszázadok óta nem foglaltak irásba olyan valótlan és olyan hipocrita állítást, mint Trianonban azt, hogy Magyarország idézte fel a háborút és azok a kormányok, amelyek éveken át előkészítették hazánk megtámadását, illetőleg azok az agitátorok, akik szét akarták hazánkat darabolni, azok — teljesen ártatlanok. A valóság ennek éppen ellenkezője! Ha pedig a trianoni béke diktálói azt rónák terhünkre, hogy hős katonáink négy szörnyű évnél tovább küzdöttek, joggal feleljük: a védelem minden egyénnek és minden államnak legtermészetesebb joga; hazánk csak ezzel a jogúval élt és nemzetünk fiait az a szent akarat hatotta át, hogy megtartsák ennek az Árpád apánk és honfoglaló vitézei által, ezer év előtt birtokba vett ősi hazának minden áldott rögét. Az igazság tisztelete, és a kegyelet kötelessége parancsolja, hogy néhány szót szóljak halhatatlan emlékű főgondnokunknak, u. n. „háborús felelősségéről" is. Gróf Tisza István, már mint fiatal képviselő, 1889 január 14-én, az akkori véderő-vitában világosan megmondta, hogy „nekünk békében kell elkészülni a háborúra, mert ha az kiüt, igen könnyen fejlődhetik élethalálharccá a magyar nemzetre nézve".

1 O tudta, hogy a szomszéd államok szét akarják darabolni országunkat, s különösen 1913 junius hónapja óta, mint magyar miniszterelnök, a külügyi iratokból tudomást szerzett a szerb tervekről is. De ennek ellenére, 1914 nyarán ismételve, határozottan és kifejezetten ellenezte a háborús megoldást, mert biztosan remélte, hogy néhány év múlva a Balkánon az erőviszonyok Magyarország javára fognak megváltozni (Osztrák-magyar vöröskönyv 29. 1.) és hitte, hogy szemben az 1912-ben alakult Balkán-szövetséggel, amely orosz protektorátus alatt állt és a nagyromán és nagyszerb törekvéseket kivánta megvalósítani, évek múlva, amikor az 1912—13. évi háborúban legyengült és szövetségesei által letiport Bulgária újból meg fog erősödni, egy új szövetséget lehet majd alakítani, amely a monarchiához csatlakoznék s amelyhez tartoznának Bulgária és Törökország is. Tisza István békeszeretete és leveleiben meghatóan nyilvánuló ellenszenve

2 a háborúval szemben volt a föoka annak, hogy ellenezte a külügyminiszter háborús tervét. De másik komoly oka volt: bizalma a későbbi kedvezőbb nemzetközi helyzetben. Sajnos, kiderült, hogy a szarajevói merénylet szálai a szerb kormányhoz 1 T. I. Képviselőházi Beszédei I. köt. (1930) 13-23. Különösen 22. 1. 3 Szépen nyer ez kifejezést tanulmányaiban. (Gróf Tisza István összes munkái I. köt. 670—672. I. és Leveleiben is II. köt. 179. sz., 90. 1.