Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1930

1930. május - Oldalszámok - 2_19

- 19 — azt a rokonszenvet, melyet a magyar ügy iránt az utóbbi 10—12 év alatt olyan beható módon tanúsítottak. Angliai tartózkodásom alatt módomban volt személyesen is megköszönni hazánk nagy barátjának, lord Rothermerenek azt a páratlan szívességet, melyet cserkészeinknek a mult évi jamboreere való kivitelével és ott tartózkodásuk alatt irányukban állandó gondoskodásával tanúsítani szives volt. Ez évben is mély hálával emlékezem meg arról a testvéri szeretetről, mellyel az United Presbyterian Church főiskolánk és közelebbről theol. akadémiánk legégetőbb szükségeinek kielégítésében segítségünkre jött. Jól esik tudnunk, hogy még a tenger sem választ el bennünket egymástól, akiket a közös hit Krisztus evangéliumában egyesít. Tisztelettel indítványozom, hogy fejezze ki a Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés az United Presbyterian Church vezetőségével szemben a maga hálás elismerését és köszönetét. Mult év október első napjain tartotta a két különvált, de most ismét egyesült skóciai református egyház a maga egyesülésének ünnepét. Az ez ünnepre küldött szives üdvözletünkre az egyesült skót egyház vezetősége meleghangú levélben válaszolt, melyet tesvéri együttérzésünk bizonyságaképen a püspöki irattárban helyeztem el. Kedves vendégei voltak kerületi tanintézeteinknek és pápai gyülekezetünknek május 3-án s következő napjain dr. Cairns I)avid aberdeeni theol. igazgató és dr. Beveridge Vilmos budapesti skót missziói igazgató, lelkipásztor. Fogadtatásuk részünkről époly szívélyes volt, mint amilyen meleg szeretet nyilvánult meg itt tartózkodásuk alatt személyes érintkezésükben épen úgy, mint nyilvános szereplésükben hazánk és egyházunk iránt. Reméljük, hogy ez és az ehhez hasonló látogatások csak erősíteni fogják azt a kapcsolatot, mely közöttünk és külföldi hittestvéreink között a hit közössége révén fennáll s ugyanennek erősítésére szolgál az a körülmény, hogy theol. akadémiánkról ez évben is többen tanultak úgy theológusaink, mint végzett segédlelkészeink közül külföldi egyetemeken. Elemi iskolai oktatásunk ügye az esperesi ^ iskolai jelentések szerint általában kielégítőnek mond- ügyek ható. Nagy baj tanítóink gyakori változása s még nagyobb baj az, hogy sok egyházunk ismételten meghirdetett pályázat dacára sem kapott férfi kántortanítót iskolájához. Az ideiglenes állásokat — úgyszólva — mindenütt csak tanítónőkkel tudjuk betölteni. Oka ennek részben az egyházunknál mutatkozó tanítóhiány, részben az a körülmény, hogy a kántortanítói külön munkáért tanítóink semmi külön javadalmazásban