Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1930

1930. május - Oldalszámok - 2_14

- 14 — vagy legalább is megfosztotta gazdasági épületeitől. Kötelességemnek éreztem ezek között a szomorú viszonyok között nem egyházlátogatást tartani, de vigasztalást nyújtani azoknak, akiket oly rettenetes károsodás ért. Az egyházlátogatásra kitűzött napon kíséretemmel együtt megjelentem a takácsi egyházközségben, hol diszkapu helyett szenes csonka fatörzsek s porig égett házak fogadtak. Az utolsó zugig megtelt templomban igyekeztem a vigasztalás és reménykeltés igéjével megvigasztalni a híveket s bátorítani őket új otthonuk megépítéséért folytatandó munkára. A szerencsétlenül járt község iránt nagymértékben megnyilatkozott a részvét és rokonszenv, én magam azt reméltem, hogy talán sikerül egész Magyarországra kiterjedő segélyakciót megindítani, de ezirányu lépéseim nem vezettek eredményre s ezért tisztelettel kérem a Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlést, hogy a dunántúli egyházkerület egyházait szíveskedjék felszólítani arra, hogy a szerencsétlenül járt tüzkárosultak helyzetét adományaikkal megkönnyíteni szíveskedjenek. A lefolyt évben két fiatal egyház templomszentelési ünnepélyén vettem részt, a sopronin és salgótarjánin. Előző év novemberében szenteltem fel a komáromi templomot úgy, hogy 13 hónap leforgása alatt egyházkerületünkben három új templomot adtam át magasztos rendeltetésének. A megalakulás és az első berendezkedés nehézségeivel küzdő fiatal egyházaknak egyéb tekintetben is igyekeztem segítségükre lenni s remélem Istentől, hogy még a legnehezebb viszonyok között megalakult soproni egyház is most már nyugodtan haladhat azon az úton, mely a gyülekezetet a fejlődés és felvirágzás egyre magasabb fokára vezeti. Ez év augusztus hó 24-én a balatonfüredi református egyház temploma fennállásának 100 éves évfordulóját ünnepelte meg, mely alkalommal az istentiszteletet magam végeztem, hálával az isteni gondviselés iránt, mely e szép multu gyülekezetnek megengedte, hogy az ősök áldozatkészségéből emelt s nem régen renovált templomban emelhesse fel a maga alázatos szivét a Mindenhatóhoz megtartó isteni kegyelméért. A pápai gyülekezet buzgón fáradozik azon, hogy a türelmi rendelet alapján torony, harang és utcára nyiló ajtó nélkül épült temploma helyébe szabad téren emeljen templomot az Isten dicsőségére, melynek tornyából messze zúgó harangok hívják a híveket istentiszteletre s vegyenek részt a gyülekezet örömében és gyászában. A gyülekezet nemes áldozatkészséggel jelentékeny összeget ajánlott fel e célra, de az építkezési költségek lehetelenné teszik, hogy a maga erejéből emelje fel a tervezett templomot s épen ezért azzal a kéréssel fordult az egy-