Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1930

1930. május - Oldalszámok - 2_15

— 15 — házkerülethez, hogy engedélyezze a gyűjtést a kerület gyülekezeteiben. Az intéző-bizottság május hó 2-án tartott ülésén megadta erre az engedélyt s mire egyházkerületünk gyűlése egybegyűl, a gyűjtés a kerület egyházaiban jórészt megtörtént s csak két egyházmegye egyes egyházaiban lesz október hónapban lefolytatva. Meg vagyok győződve, hogy egyházaink s egyáltalán egyházkerületünk tagjai nem tekintik az adakozást lezártnak e gyűjtéssel, hanem továbbra is támogatni fogják ezt a hegyen épített gyülekezetet arra, hogy egyházi épületeinek külső diszével is messze világoljon s példát adjon az egyházkerület egyházainak a hitbuzgóság és áldozatkészség terén. Két önállóságáért nagy nehézséggel küzdő egyházunk, Szigetvár és Szombathely közül az előbbi végre céljához ért s megválasztván első lelkészét, megkezdhette önálló működését, lehetővé téve egyrészt a nagyszámú növendékek megfelelő vallásos nevelését, másrészt a környékén elszórtan élő hivek intenzivebb lelki gondozását. Szombathely még nem érkezett el a megalakulás stádiumáig s viszonya az ág. hitv. ev. egyházzal még nem nyert rendezést. A felkért jogi szakértők véleménye eltért egymástól s az eltérő jogi vélemény — úgy látszik — megnehezítette a testvéri megértés útjának megtalálását. Jogászvilágunknak részünkről felkért két kitűnősége minden esetre hálára kötelezte egyházkerületünket, hogy nagy körültekintéssel s kiváló elmeéllel készítette el jogi véleményét s épen azért tisztelettel indítványozom, hogy Bernáth Géza és Benedek Sándor őexcellenciájának fejezze ki egyházkerületünk hálás köszönetét. A változott gazdasági viszonyok megnehezítették, sőt ittott szinte lehetetlenné tették az egyházi életnek rendes mederben való folytatását. A helyi javadalom, melyet gyülekezeteink lelkészeinknek nyújtottak, igen sok helven alászállott értékben s ezért szükségesnek mutatkozott a lelkészi javadalomnak kongrua és korpótlék szempontjából revízió alá vétele, hogy a kongrua a mai helyzetnek megfelelő mértékben legyen megállapítható. Szükséges volt ez annyival is inkább, mert a korpótléknak teljes összegben való folyósításáról a mai viszonyok között szó sem lehet s ez pár éven belül alig remélhető. Nagy elismeréssel és hálával emelem ki azt az odaadó buzgóságot, amelyet e téren a vallás-és közoktatásügyi minisztérium protestáns ügyosztálya, élén dr. Tóth István helyettes államtitkárral kifejt, melynek megértő eljárása eredményezte, hogy a legkiáltóbb viszásságok megsziintethetők voltak. Fogadja érte elismerésünk és köszönetünk nyilvánítását. A szórványok gondozása ez évben is az előző évihez hasonló módon történt. A három főünnepen és a reformáció em-