Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1930

1930. május - Oldalszámok - 2_11

— 11 — zelebb áll a svájci reformáció gondolatához), így mi is magunkénak valljuk az ágostai hitvallástétel egyik központi tételét, a hit által Isten ingyen kegyelméből való megigazulás őskeresztyén gondolatát. Egyetemes konventünk a református egyház képviseltetésére három tagot küldött ki az augsburgi ünnepségekre, ezzel is kifejezésre juttatva külsőleg azt a belső megértést, mellyel a testvér egyház örömében és bánatában, ünneplésében és gyászában osztozunk. Egyházi életünk két legkiemelkedőbb eseménye volt magyar református egyházunk egye- V" Esy

házi é,e

tteme szempontjából a zsinat harmadik ülésszaka, mely május 1—12-ig tartott s egyházkerületünk szempontjából a pápai és drégelypalánki református egyházmegyében végzett generális vizitáció, mely május 12-én kezdődvén, junius 4-én fejeződött be, illetve szeptember 6-tól kezdődően szeptember 13-ig tartott. Egyházunk zsinata ez évben Egyházi Törvényünk I. cikkével, az egyházalkotmányi törvénycikkel foglalkozott. A szépen kidolgozott törvényjavaslat egyes pontjai beható vitát provokáltak s ezért a zsinat III. ülésszaka néhány nappal tovább tartott, mint azt az elnökség maga is gondolta volt. Ám az elhangzott felszólalások javára voltak a javaslatnak s az ülésszak végén a távozó zsinati tagok azzal a nyugodt érzéssel tekinthettek vissza az ülésszakra, hogy egyházalkotmányunkat minden tekintetben a kor követelményeinek megfelelően sikerült a régi fundamentumokra felépíteni. Az egyházalkotmányi törvényjavaslaton kivül foglalkozott a zsinat a missziói ügy kérdésével azon indítvány alapján, amelyet én nyújtottam be 25 zsinati tagtársammal együtt s mely indítvány azt tartalmazta, hogy a zsinat vegye le a missziói törvényjavaslatot a napirendről s e helyett utasítsa a konventet, hogy készítsen megfelelő szabályrendeletet, amely felölelje a missziói ügyet minden vonatkozásban. Indítványunk megtételére főképen az indított, hogy a missziói ügy ma még annyira forrongó és nem kialakult állapotban van, hogy azt hosszabb időre törvénnyel megkötni, amelyen csak egy újabb zsinati törvényhozás változtathatna, nem mutatkozik célszerűnek. Éppen magának a missziói ügynek érdekében áll az, hogy ne petrifikáltassék, hanem az élő viszonyokhoz alkalmazkodjék, ami az évrőlévre összeülő konvent által sokkal könnyebben eszközölhető, mint a 10 évenként, sőt esetleg hosszabb időben összeülő zsinat által. Az indítványt a zsinat néhány nagyon értékes felszólalás után egyhangúlag elfogadta s így a missziói ügy egyházi törvénykönyvünkben csak mint deklaráció kerül bele, amely dek-