Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1930
1930. május - Oldalszámok - 2_10
-10tott földbirtokot. Ahol a vételár túlmagas, ott megfelelő lépések teendők a vételár mérséklésére. Az oroszországi vallásüldözések, melyek méIV. Felekezet- rétéiről fogalmat alkothatunk magunknak, ha a közi viszony, szovjet-tudósítás alapján tekintetbe vesszük, hogy a mult év utolsó két hónapjában 540 templom, 63 zsinagóga és 18 mohamedán imaház záratott be, közös akcióra birták a nyugati keresztyén egyházakat. A római pápa encyklikájával majdnem egyidőben jelent meg az anglikán egyház két érsekének tiltakozása, melyet nyomon követett a nyugati országok számos helyén tartott tiltakozó gyűlések nagy száma s melynek hullámverései eljutottak mihozzánk is, ahol az első erőteljes tiltakozás azon a nagygyűlésen hangzott el, melyet a Magyar Kálvin Szövetség a Társadalmi Egyesületek Szövetségével karöltve 1930 május 12-én rendezett Budapesten. Másfél hóval utóbb, az országgyűlés felsőházának folyó évi junius hó 23-án tartott ülésén, Huszár Károly és Ravasz László tették szóvá az oroszországi vallásüldözéseket. Huszár Károly felszólalásában kijelentette, hogy e téren nem szabad, hogy legyen közöttünk akár vallásbeli, akár társadalmi osztálybeli különbség, Ravasz László pedig beszédében rámutatott arra, hogy ha a keresztyén társadalom egymás hite ellen támad s felekezeti harcot viv, negatív formában az oroszországi sátáni mozgalmat mozdítja elő. Örömmel jegyezzük fel a különböző egyházak részint paralell, részint közösen folyt tiltakozását az oroszországi vallásüldözések ellen, mint annak bizonyítékát, hogy nemcsak lehetnek, de vannak tényleg mozzanatok, amikor a felekezeti válaszfalak nem éreztetik a maguk hatását s a Krisztus egyházának különböző tagjai testvéri kezet nyújtanak egymásnak, hogy a közös fenyegető veszedelem ellen közös védekező állást foglaljanak el. Az ág. hitjv. ev. testvéregyház folyó évi junius hó 25-én ünnepelte az ágostai hitvallás 400 éves jubileumát. Mig a speyeri birodalmi gyűlés mult évben ünnepelt négyszázados évfordulója a közös protestáns nevezet alatt közös ünneplésre szólított bennünket, az ágostai hitvallás 400 éves jubileuma megmaradt annak az egyháznak határai között, amely nevét ettől a hitvallástól vette s amely e hitvallásban a maga specifikus hittudatának klasszikus kifejezését látta. Nem mehetünk el azonban ez ünnepség mellett sem a nélkül, hogy a lefolyt 400 év viharai között átélt közös megpróbáltatások után a magunk részéről is ne osztozzunk abban az örömben, mely evangélikus testvéreink lelkét a szép ünnepély alkalmával eltöltötte, mert amint maga Kálvin János is aláirta az ágostai hitvallást (igaz ugyan, hogy nem az »invariata«, hanem a »variata« szövegűt, mely kö-