Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1930

1930. május - Oldalszámok - 2_7

— 7 — elrendelte helyettük két zsinati világi rendes képviselő választását. A szavazást a zsinat elnökségének rendelkezése és kerületi intéző-bizottságunk határozata alapján június hó 12-én rendeltem el, amikor is a gyülekezetek szavazatainak túlnyomó többségével Csajághy Károly kir. törvényszéki elnök, egyházkerületi tanácsbiró és Lipcsey Lajos ny. h. polgármester, egyházmegyei gondnok választattak meg. Ugyanekkor rendeltem el ugyancsak fenti határozatok alapján a megüresedett lelkészi póttagságra a szavazást, melyből megválasztottként Ólé Sándor pápai lelkész került ki. A megválasztott két zsinati világi rendesés lelkészi póttagot szívesen üdvözlöm egyházkerületünk bizalma letéteményeseiként s kívánom, hogy a zsinat utolsó ülésszakában a zsinat tárgyalásaiban megfelelőleg érvényesítsék egyházuk iránti szeretetüket és ragaszkodásukat. Egyházkerületünk lelkészi karában a lefolyt évben jelentékeny számú nyugdíjazás történt. Nyugdíjba vonultak Balla Endre csetényi, Máté Lajos somogyvisontai, Mezey Pál kutasi, László János lábatlani, Vikár János szalafői és Jóba József magyaratádi lelkészek. Az összes nyugalomba vonult lelkészek kitöltött 40 évi szolgálat után kérték nyugdíjaztatásukat s négy évtized fárasztó munkája után vonultak nyugalomba. Kívánjuk, hogy a Mindenható kegyelme hosszabbítsa életüket, hogy a nyugalom napjait soká élvezhessék, tovább is szeretettel csüngve Isten országának dolgain, amelyért több mint négy évtizeden át olyan buzgón munkálkodtak és fáradtak. Ami az egyházkerület és kultuszminisztérium , közötti hivatalos érintkezést illeti, az ez évben is ki- ,,L A1

|a

mho

z való fogástalan volt. Előterjesztéseink úgy a protes- viszon unk táns ügyosztálynál, mint magánál a kultuszminiszter úrnál, megértésre és méltánylásra találtak, de az általános közgazdasági helyzet következtében jogos kívánságaink nem részesültek oly elbánásban, mint azt egyházaink helyzete és nemzeti kulturánk érdekében hozott áldozataink révén elvárhattuk volna. Mig eddig, ha csak lassú fokozatokban is, adócsökkentési segélyünk évről-évre emelkedett úgy, hogy a mult évben már elérte a békebelinek 42%-át s az állami segítség más vonatkozásban is a "békebeli állami támogatás feléig emelkedett, a mult év e téren jelentékeny mérvű visszaesést jelent s egyházunkat súlyos problémák elé állította. A kényszerű megtakarítások jelszava alatt, mely az összes minisztériumokban a költségveté.sileg elfogadott tételek redukálását eredményezte, állami segítségünk, beleértve az adócsökkentési segélyt is, majdnem az egész vonalon 10°/o-kal csökkentetett és pedig már mult év decemberétől fogva úgy, hogy dacára az elfogadott és szentesített