Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1930

1930. május - Oldalszámok - 118

— 118 — megfelelőleg, az alapítványi hatóság által készítendő el. Ha a törvény az alapító-levél jogérvényességéhez bizonyos alakszerűséget kívánna, az alapító, ha életben van, felhívandó, hogy ezen alakszerűségeket teljesítse. 14. §. Az alapító-levélnek tartalmaznia kell: a) Az alapító nevét és esetleg az alapítvány címét; b) a cél megjelölését, amelyre az alapítvány tétetett; c) az alapítványt kezelő hatóság megjelölését; d) a vagyonérték megjelölését, ingó vagy ingatlan vagyon, az utóbbinál a telekkönyvi és helyrajzi számok kitüntetésével, készpénz, értékpapírok, arany-, ezüstnemüek stb. pontosan körülírva; s) az elhelyezési mód megjelölését; f) az alapítvány biztosítására vonatkozó rendelkezéseket; g) az alapítvány kezelésére és jövedelmeinek felhasználására vonatkozó intézkedéseket; h) az alapítónak ezen szakasz e), f) és g) pontjaira netalán tett fenntartásait; i) az alapítványt terhelő kikötéseket. 15. §. Ha az alapító az alapítvány megtétele iránti akaratát bármily alakban kifejezte és a célt és vagyonértéket megjelölte, az alapítványi hatóság alapító-levél kiállítása nélkül is jogosítva van az alapítványt elfogadni. Ez esetben, valamint akkor is, ha a halálesetre szóló intézkedésben ez iránt rendelkezés nincs, az alapítvány szervezetét (14. pont c), e), f), g) betűk) az alapítványi hatóság szabja meg és az alapító okiratot maga állítja ki és ha alapító-levél van, de ez a 14. pontban megjelölt kellékeknek meg nem felel, a hiányokat pótolja. 16. §. Az alapítványi hatóság, ha előbb nem tette, az alapítólevél kiállítása után azonnal írásban értesíteni köteles az alapítót és ha ez már életben nem lenne, ennek hagyatéki bíróságát arról, hogy az alapítványt elfogadta. Az alapítvány elfogadása az alapító-levélre rávezetendő és a záradék az alapítványi hatóság elnöksége által aláírandó. 17. §. A fenti 13., 14., 15., 16. §-okban irt elvek szerinti eljárást kell követni abban az esetben is, ha valamely egyházi hatóság egyházi célra tett meghagyásos juttatásról értesül. Ez esetben az az egyházi közület vagy intézmény, amelynek számára a juttatás történt, a juttatott vagyont mielőbb kezelésbe venni, a vagyon, illetve jövedelem rendeltetésszerű felhasználására vonatkozó meghagyást és feltételeket, valamint a vagyonleltárt pontosan irásba foglalni és erről az egyházi felsőbb hatóságnak haladéktalanul jelentést tenni köteles.