Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1930

1930. május - Oldalszámok - 119

- 119 — Az alapítvány nyilvántartása. 18. §. Az alapítványoknak kezelése, biztosítása, gyúmölcsöztetése és jövedelmüknek mely célokra való fordítása tekintetében az alapító akarata szolgál zsinórmértékül. 19. §. Az alapítványi hatóság az alapítványi intéző-bizottság javaslatára (amennyiben intéző-bizottság alapíttatott) csak akkor változtathatja meg az alapító-levélben meghatározott feltételeket, ha ez a változtatás az alapítvány vagyonának fenntartása, vagy az alapítvány céljainak megvalósítása érdekében szükséges. Az alapító-levélben kifejezett cél csak akkor változtatható meg, hogy ha nyilvánvaló, hogy a cél megvalósítása az életviszonyok megváltozása következtében az alapító eredeti szándékainak már nem felel meg. Ez esetben az alapítványi hatóság a cél megállapításánál az alapító szándékainak köteles érvényt szerezni. 20. §. Az alapító-levélben foglalt feltételek, vagy az alapítvány céljainak megváltoztatásához az egyházkerületi közgyűlés, illetve elsőfokon az egyházkerületi közgyűlés hatáskörébe tartozó alapítványokra és az egyetemes konvent hatáskörébe tartozó alapítványokra vonatkozólag az egyetemes konvent jóváhagyása szükséges. 21. §. Ugyanezek az elvek irányadók a meghagyásos juttatások feltételeinek vagy rendeltetésének megváltoztatása tekintetében. Az alapítvány kezelése. 22. §. Az alapítvány vagyonát lehetőleg az eredeti értékekben (vagyontárgyakban) kell megtartani. A változtatásokra vonatkozólag elsősorban az alapító rendelkezései irányadók. Ingatlan vagyont elidegeníteni, vagy megterhelni csupán az egyházkerületi közgyűlésnek, az egyetemes konvent elé tartozó ügyekben pedig az egyetemes konventnek jóváhagyásával szabad. Az egyházkerületi közgyűlés határozata előtt az elidegenítésre, vagy megterhelésre vonatkozólag az egyházkerületi ügyész és a gazdasági, avagy pénzügyi szakértő véleményét be kell szerezni. Általában a vagyon állagán csak akkor szabad változtatni, ha az eredeti vagyontárgy megtartása annak elértéktelenedését eredményezné, az értékesítésével célzott új befektetés pedig az elértéktelenedés veszélyének nincsen kitéve, vagy lényegesen kisebb módon van csak kitéve és az új vagyontárgy megszerzése az alapítvány céljainak elérését állandó módon jobban biztosítja.