Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_40

— 40 hogy kegyesek voltak megemlékezni rólam és nagyon köszönöm szives üdvözletüket. Dr. Kende Ádám üdvözlő beszéde a Pápai Hitelbank nevében. Főtiszteletü és Méltóságos Püspök Úr! A Pápai Hitelbank igazgatósága megbízott, hogy a Méltóságod bölcs vezetése és elnöklése alatt álló pénzintézet igazgatóságának, felügyelőbizottságának és érdemes tisztviselői karának üdvözlését végezzem el azon alkalomból, amikor a dunántúli egyházkerület, mondhatnám ennek az országnak egész polgársága s főleg minden magyar közéleti férfiú 40 éves tanári és lelkészi tevékenységének jubileumát ünnepli. Ez a kitüntető megbízatás, Méltóságos Uram, feljogosítana engem arra, hogy azokat a nagy intézményeket, amelyeket Méltóságod a mindnyájunkkal közös Istennek a segedelme mellett 40 év óta elvégezni méltóztatott, hogy ezeket én mind felsoroljam. Tartok azonban attól, hogy az idő rövid ezeknek felsorolásához, különösen ahhoz, hogy azokat Méltóságodhoz méltóan tudjam felsorolni. Ezért én inkább csak egy igazság megállapításához folyamodom, annak a megállapításához, hogy bizonyára ezeknek a nagy alkotásoknak elvégzéséhez, amelyeket Méltóságod 40 év óta igazán fiatalos törhetetlen erővel elvégzett, talán lényegesen hozzájárultak azok a tudások és tapasztalatok, amelyeket Méltóságod a közgazdasági élet terén gyakorolt, a pénzügyi élet terén szerzett és ezeket a gyakorlatban értékesítette és ezen gyakorlatban szerzett ismeretek azok, amelyek azokat az alkotásokat igazán gyümölcsözővé tették. Én azt gondolom, hogy az igazság az, hogy a gyakorlati élet terén szerzett ismeret és tapasztalat az az iránytű, amely minden igaz, örökbecsű alkotásnak útját csalhatatlan bizonyossággal felismeri. Méltóságos Uram már igazán szépen ívelő pályájának a kezdetén tudatára ébredt ennek a nagy igazságnak s azt, hogy ennek tudatára ébredt, bizonyította be azzal, hogy pápai lelkészi, illetve tanári működésének kezdetén már a mi intézetünk felügyelő-bizottságával kapcsolatban volt s mikor elhagyta ezt az országot, talán mi voltunk elsők azok között, akiknek figyelme Méltóságod felé fordult, mi kértük meg, hogy jöjjön haza, foglalja el a mi intézetünknél az elnöki állást. Büszkék vagyunk és boldogok voltunk és vagyunk, hogy Méltóságodban tisztelhetjük a mi elnökünket. Ez a büszkeség és boldogság nemcsak azért van meg szivünkben és lelkünkben, mivel Méltóságod bölcs, nagy tudásával a mi intézeti kormányzati tevékenységünket könnyűvé tette, hanem meg van bennünk a büszkeség és boldogság azért is, mivel úgy érezzük és úgy érzi talán mindenki, hogy az a tudat, hogy Méltóságod vezeti a mi szerény pénzintézetünket, a mi intézetünknek fényt, dicsőséget és tekintélyt szerez befelé és kifelé egyaránt. Méltóságos Uram, én talán stílszerű leszek Méltóságoddal akkor, hogy ha ezúttal arra kérem, méltóztassék bennünket további szeretetében, ha szabad e kifejezéssel élnem, további barátságában megtartani. Mi a