Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_39

— 39 által koszorúzott tatai mezővárosban ringott, ott töltötte gyermek- és ifjúkorát s onnét indult el magas ivelésü pályáján, üröm és boldogság tölti el a szomódi gyülekezet tagjainak szivét, ahol Méltóságod lelkipásztori munkáját megkezdette, amely gyülekezet méltó büszkeséggel őrzi és nézi azt az anyakönyvet, melynek egyik lapján Méltóságod, mint ifjú segédlelkész az első bejegyzéseket eszközölte. — Az öröm és büszkeség mellett a harmadik gyülekezetnek, a komáromi gyülekezet tagjainak szivét a hála szent érzete is eltölti és hálával gondol e gyülekezet minden rendű és rangú tagja arra, amit Méltóságod e kicsiny fejlődés alatt álló gyülekezet iránt atyai szivvel teljesíteni méltóztatott. Érezte e gyülekezet azt, hogy Méltóságod nagy szivének meleg szeretetét ezzel a trianoni béke következtében alakult gyülekezettel éreztette legjobban s méltóztassék megengedni, hogy továbbra is kérjem atyai gondoskodását és szeretetét e fejlődő gyülekezet iránt. A jó Isten testi és lelki áldásait kérjük nemes életére, további működésére s kívánjuk, hogy a kegyelemnek Istene tegye hosszúvá Méltóságod életét anyaszentegyházunk és hazánk javára és boldogságára! Püspök úr válasza. Nagytiszteletü Esperes Úr! Hálásan köszönöm a három egyháznak, amelyben működtem, szives üdvözletét, amelyet Nagytiszteletiiséged volt szives tolmácsolni. Hiszen ha helyetteslelkészi és segédlelkészi működésem Szomódon és Tatán aránylag rövid időre szorítkozott is, ha Komáromban sem töltöttem annyi időt, amely alatt mindazt megvalósíthattam volna, ami célul lebegett előttem, e helyeken való működésem mindenkor kedves emlék marad számomra. Egyrészt azért, mert Tata azzal, hogy bölcsőm ott ringott, a szülői ház kedves emlékeivel még jobban hozzá van fonódva szivemhez, másrészt Szomódon éltem le ifjúságomnak azokat a napjait, amelyekben előttem állott még mint szeplőtelen eszmény, a lelkészi pálya, Komárom pedig, amelyben három esztendei működésem alatt sikerült, jóakaratú támogatók segítségével Isten dicsőségére házat emelni és a komáromi gyülekezetet egyébként is megfundálni, az alkotó férfi vágy kőbe öntött emlékeit őrzi számomra. Megvallom, nagy örömmel gondolok arra, hogy mindezeket a gyülekezeteket az Isten segítségével a jövő tavaszkor tartandó hivatalos látogatásom alkalmával személyesen felkereshetem és újra hirdethetem az Isten igéjét úgy mint Tatán és Szomódon 40 esztendővel ezelőtt hirdettem. Remélem, hogy akkorra már Komáromban is megláthatom a hitélet erőteljes virágzását, amely hitéletnek az első plántálásán Isten kegyelméből közreműködhetni szerencsés valék. Abban a reményben, hogy az isteni kegyelem megengedi érnem, hogy így újra átélhessem a inagam gyermekkorának és fiatalságának az emlékeit és átélhessem a komáromi, tulajdonképeni lelkészi szolgálatom három évének emlékeit, hálásan köszönöm,